Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
314 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Az ismertetésünk tárgyát képező jubileumi kötet egészen napjainkig követi a klinikai rangra emelt hajdani „szegény-gyermek kórház” évtizedeit: a Gegesi Kis Pál (1900-1993), Gerlóczy Ferenc (1911-1990), Miltényi Miklós (1924-2014) a Bókay-iskola méltó követője, Tulassay Tivadar (egyben a kötet szerzője) irányítása alatt történeteket. A közkeletűen Bókay-klinikának nevezett 1. sz. Gyermekklinika ebben az évben ünnepelte alapításának 175. évfordulóját. Méltó ünnepi ajándék a Klinika mai munkatársainak, a gyermekgyógyász társadalom tagjainak, a históriai érdeklődésű olvasónak Tulassay Tivadar könyve. Nem egyszerűen kórháztörténet, a magyar orvoslás és - kissé tágabb értelemben - a magyar történelem átfogó krónikája is, hiszen a tudománytörténet fontos eseményei mellett megismertet a szakterület kiválóságainak tudományos tevékenységével, az életüket, karrierjüket befolyásoló történelmi, politikai háttérrel is. Rendkívül szép nyomdai kiállítású könyv, gyönyörűek az illusztrációk, a felhasznált irodalom gazdag, további kutatásokra ösztönöz, és mindamellett igen élvezetes olvasmány. Kapronczay Katalin Turda, Marius: Eugenics and Nation in Early 20th Century Hungary. Houndmills, Basingstoke, Palgrave Macmillan, 2014. 343 p., ill. Marius Turda az Oxfordi Brookes University erdélyi származású tanára már régóta foglalkozik a közép-európai s ezen belül a magyar eugenika történetével. E tárgyban számos cikket tett már közzé, sőt, egy remek tanulmánygyűjteményt is szerkesztett (Turda, Marius - Weindling, Paul J. (eds.): Blood and Homeland. Eugenics and Racial Nationalism in Central and Southeast Europe, 1900-1940. Budapest-New York, CEU Press, 2006.). Jelen munkája a magyarországi eugenika fejlődését, sajátos átalakulását mutatja be a 20. század első felében. Az eugenikus mozgalom és különösen ennek magyar irányzata - ezt talán kevesen tudják - kezdetben inkább a politikai baloldal törekvéseivel állt összhangban, és elsősorban a passzív eugenikára, a népnevelésre, születésszabályozásra, egészségügyi rendszabályokra, vagy egyéb társadalmi helyzetet javító intézkedésekre helyezte a hangsúlyt. Célja az volt, hogy Magyarország lakossága minél egészségesebb, munkabíróbb, szaporább és polgáriasultabb legyen. Az eugenikus körök azonban már a kezdetektől a magyar etnikum országon belüli megerősítésére irányuló, nacionalista, illetve nemzetvédő törekvéseket is felkarolták. Az eugenika két alap-irányzata, az ún. szociális és biologikus eugenika ekkoriban azonban még egy nyelvet beszélt, azonos terminológiát használt, ráadásul, a nemzeti és szociális törekvéseket sok esetben egyazon személyek képviselték - pl. Jászi Oszkár, Madzsar József, Dienes Lajos, Apáthy István, Liebermann Leó, Teleki Pál. E különböző hátterű, meggyőződésű, irányultságú emberek az I. Világháború előtt még közös társaságokban tevékenykedtek, eleven párbeszédet folytattak egymással és a külfölddel is. A veszett világháború és a levert forradalmak után viszont a honi eugenika történetében fordulat következett be. Trianon hatására a korábban tudományos társaságok, szocialista magánemberek, közegészségügyérek által képviselt eugenikus gondolatból egyértelműen jobboldali politikai ideológia formálódott. A politika ugyanis - s ezt Teleki Pál 1920-as eugenikai programjában hamar meg is fogalmazta - e tudománytól mindenekelőtt azt
