Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 309 sebészcéhes tevékenységre utaló dokumentumok (Országos Levéltár Kancelláriai Levéltára) feldolgozásával. A szerző művészettörténész végzettségéből következik, hogy a képi ábrázolásokat is az írottakkal egyenrangú forrásként kezeli. Az az olvasó is bátran kézbe veheti a könyvet, akinek fogalma sincs a sebészetről, a sebekről, a sebészeti ellátás mibenlétéről. A szerző lépésről lépésre, tudományos alapossággal, mégis olvasmányos, élvezhető stílusban vezeti be olvasóit a sebészet mesterségébe és annak történetébe, és közben egykor élt emberek alakjai, egyéni sorsok is kibontakoznak a szemünk előtt. A könyv tartalomj egyzéke j ól tükrözi a részletesen tárgyalt témaköröket: a téma felvezetését, az olvasók előtájékoztatását szolgálja az első két fejezet, a historiográfiai áttekintés és a források, valamint „A sebészet fejlődése a kora újkortól 1848-ig”. A IV. és V. fejezet a sebészképzés típusait tekinti át. „A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái...” az 1770-ig tartó időszakot ismerteti meg velünk, amikor a sebészeket céhes kereteken belül és még nem az egyetemeken képezték. Az „Egyetemi sebészképzés...” c. V. fejezet a magyar orvosi karon zajló sebészképzés nagyszombati, budai majd pesti éveit tekinti át 1770-től a szabadságharcig. Az egyetemi keretek között zajló sebésztanulmányok azt eredményezték, hogy a 19. század második felére a sebészmesterség az orvostudomány része lett, és kialakult a sebészorvos társadalmilag jobban megbecsült státusza, hivatása. A „Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig” c. fejezet szó szerint emberközelbe hozza e hivatás képviselőit, bemutatva hétköznapjaikat, munkájuk körülményeit, társadalmi helyzetüket, eszközeiket, álláslehetőségeiket, konfliktusaikat. „A sebészek társadalomban betöltött szerepének eltérő formái” elsősorban a budai sebészdinasztiák (a német Christenek, Zaglerek, Haslingerek, Rosendorfszkyak, a rác Andreicsek) család- és hivatástörténetére, valamint a sebészek és orvosok rivalizálására koncentrál. Nagyon gazdag forrásfelsorolás és a legfontosabb források (céhlevelek, sebész végrendeletek, vármegyei jelentések, rendeletek) eredeti szövege teszi teljessé a kiváló kötetet. Kölnéi Lívia Steele, Valerie: The Corset. A Cultural History. New Haven - London, Yale University Press, 2007. 176 p., ill. Valerie Steele könyve, a „The Corset, A Cultural History” kevéssé ismert a magyar olvasó számára. Valerie Steele a New York-i Divattechnológiai Intézet múzeumának vezetője és főkurátora. Az intézet nem más, mint a State University of New York kara, amely a világ legjobb öt divatiskolája közé tartozik. Az oktatás magában foglalja a történeti, üzleti, tervezési és művészeti képzést egyaránt. Steele a Yale egyetemen doktorált, az elmúlt 10 évben több mint húsz divattörténeti kiállítás kurátora volt és számtalan könyv, tanulmány szerzője a témában. Munkái világszerte ismertek és elismertek, évente több konferencián és előadássorozaton vesz részt az Egyesült Államokon kívül is. Steele írásainak különlegessége, hogy mindamellett, hogy a tudományos igényeknek maximálisan megfelelnek, nem csak a szakmának íródtak. Stílusa és érdekes témaválasztásai a laikus érdeklődő közönséget éppúgy megszólítják. Steele felhívja a figyelmet az öltözködés
