Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 299 ugyanakkor régi szépségeit megőrző épületet hoztak létre. A modernizált épület okozta öröm elégtétel az ott dolgozók számára azokért az elszenvedett sérelmekért, amit a 2006 óta zajló egészségügyi átalakítás (tulajdonképpen az anyagi feltételek drasztikus lecsökkentése, az ágyszám felére csökkentése, sok dolgozó elbocsájtása) kárvallottjaiként kellett elviselniük. Az egyetemi vezetés belátta, hogy a szemészeti szakma áldozatait legalább az épület felújításával lehet enyhíteni. Ez pályázati pénzek és banki kölcsön segítségével vált lehetővé. Az igazgató fontosnak tartotta, hogy az épületnek abban a felében, amin éppen nem dolgoztak, folyamatosan működjön a Szemészeti Klinika. Nyilatkozata sokat elárul azoknak az éveknek a politikai-közéleti viszonyairól: „Tudtam, ha egyszer kiürítésre kerül az épület, akkor nem biztos, hogy a felújítás elkészül, illetve, hogy azt a szemészet fogja visszakapni.” A szellemi csatát tehát nemcsak a felújításra fordítható pénzek megszerzéséért, a szemészeti szakma fennmaradásáért, a betegek ellátásáért, hanem az épület megtartásáért is vívták. E könyvvel a felújítás történetének és részleteinek, az ott dolgozók áldozatos munkájának állít emléket a szerző, amellyel elérték azt a csodát, hogy a sok évtizedes fekete porréteg alól előbukkanhatott a szecessziós építészet remeke, amely ma a szemészeti ellátást korszerűen szolgálja. Kölnéi Lívia Nussberger, Erika: Zwischen Tabu und Skandal. Hermaphroditen von der Antike bis heute. Wien - Köln - Weimar, Böhlau Verlag, 2014. 303 p. A férfi és női nemet a nyugati civilizációkban is hagyományosan a két létező nemként fogadják el. A hermafroditákat viszont már születésükkor nem tudják egyértelműen besorolni egyik nemhez sem. Már az ókortól kezdve zavarta az embereket a természet rendjétől való eltérés. A történelem során sokféle magyarázattal próbálkoztak a zavarba ejtő tényekkel szemben, de gyakorlatilag mindvégig ellenérzést, megvetést, elutasítást mutattak e szerencsétlen sorsú emberek iránt. Szerencsétlen sorsúak, hiszen nemcsak megvetés és megalázás volt osztályrészük, hanem gyakran az életükkel fizettek azért, mert eltértek a társadalmi normáktól. Erika Nussberger alapos kutatások alapján egy nagyon érdekes és lebilincselő történeti összefoglalást ad a hermafroditizmus orvosi jogi és szociális hátteréről. A könyv fejezetei az egyes történelmi korokra jellemző fő megítélési szempontokat domborítják ki. Például a rómaiaknál az istenek hírnökeinek tartották a hermafroditákat, akik valami baljós üzenetet közvetítenek, valami szörnyű sorscsapás előzményeként jöttek a világra. Félelemmel és undorral teli különös tisztelettel övezték őket, akik megjövendölik az emberiségnek a haragvó istenek sorscsapásait. A tiszteletet abban fejezték ki, hogy megfelelő vallási rituálékkal megpróbálták kiengesztelni a sértett isteneket, ami többnyire az áldozat vízbefojtásával ért véget. A rossz égi jel megsemmisítésével a bajt elhárították, legalábbis ebben reménykedtek. Ez az eljárás egyben egy társadalmi feszültséget levezető ceremónia is volt, hiszen ha bármilyen rossz esemény következett be, akkor rá lehetett fogni a baljós előjelekre, ha viszont elhárult egy előzőleg nyomasztó társadalmi esemény, a sikeres vallási rítussal lehetett megmagyarázni.
