Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 289 munka közérthető megfogalmazású írásai az átlagos műveltségű olvasó számára készültek, a tudományos színvonal értékeinek megtartásával. A könyv mellékletként csatolja a Magyarországon és Erdélyben palackozott természetes ásvány- és gyógyvizek vegyi összetételére vonatkozó táblázatokat. Kapronczay Katalin Bőgi Júlia: A szemészet krónikája egyetemünkön Nagyszombattól a Mária utcáig. Bp, (Semmelweis Egyetem - Schulek Vilmos alapítvány), 2013. 191 p. ill. A magyarországi orvosképzésben megvalósuló speciális szakterületek oktatásának kezdetével, egy-egy szakterület önállósodásának megindulásával és az ehhez elengedhetetlenül szükséges egyetemi klinikák létrejöttével kapcsolatban az utóbbi néhány évben sok kiadvány látott napvilágot. Jubileumok sorát ünnepelte az orvostársadalom a megemlékezések, összefoglaló krónikák közreadásával. Ezek közé tartozik a szemészet önálló egyetemi tárgyként való oktatására és a szemészeti klinika több mint egy évszázados múltjára visszatekintő kötet. Az osztrák és magyar tudományosság alakulására - az alkotmányos és közjogi rendszerből adódó hasonlóságok, analógiák, párhuzamosságok egyértelmű megnyilvánulásai mellett- a versengés, egy-egy szakmai kérdésben a prioritás bizonyításának szándéka mindig jellemző volt. Ez követhető nyomon a szemészet egyetemi oktatása és a szemészeti klinika vonatkozásában is. Azt a tényt, hogy „az első és legidősebb egyetemi szemklinikát Budapesten alapították” az osztrák orvostörténészek sem vonják kétségbe. Ez az év 1801, a megvalósítás Stáhly György nevéhez kapcsolható. A szemészet oktatása már az orvosi kar nagyszombati éveiben megindult (Plenck József Jakab: 1770-1783), majd a Budára és Pestre költöztetett egyetem tananyagában is helyet kapott, de az önálló tanszék létrejöttét mégis csak 1817-től tartjuk nyilván. Fabini János Theophilt ekkor nevezték ki a tanszék élére az első nyilvános tanárként, aki négy évtizeden át töltötte be ezt a feladatkört. Az egyetemi oktatás és a klinika sorsának alakulása - természetesen - szorosan összefüggött az eltelt évszázad során. Egyértelmű, hogy elsődlegesen a szemészet előadóinak, professzorainak tevékenysége, szellemisége volt az összekötő kapocs. A tudásukat külhoni tanulmányutakon is gazdagító kiváló orvosok, hazatértük után tapasztalataikat, elméleti és gyakorlati ismereteiket tovább adták a tanítványoknak. A magyar és az egyetemes orvostörténelem egyaránt megkülönböztetett figyelmet szentel az egy-egy kiemelkedő orvos-tudós munkatársi, tanítványi köréből kialakult un. orvosi - iskoláknak is. Ennek a mester-tanítvány kapcsolatnak számos példáját megtaláljuk a magyar szemészet múltjában is. „A tanítványi tisztelet sok szép példájával találkozunk professzoraink történetében -a tudás, a kiváló előadói képesség, a klasszikus műveltség, a példamutató jellem tisztelete.”- olvassuk a kötet bevezetőjében. Nem kevésbé fontosak a szakmai tudás átörökítése, az etikus magatartás, a gyógyításban megnyilvánuló alázat elsajátítása szempontjából az orvos-dinasztiák. A magyar szemészet számos orvos-dinasztiára lehet büszke, jogosan: a Fabiny, a Schulek, a Grósz, az Imre, a Győrffy család kiválóságaira, akik az egyetemi oktatásban és a klinikai gyakorlatban is élenjártak.
