Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
KÄPRONCZAYKároly: Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története 251 hivatkozott, de az igazi indok talán mégis az volt, hogy már idegennek érezte a MOTESZ világát. Bencze József sokat tett az orvostörténelem társasági és intézményes formáinak megteremtéséért, jeles kutató és szervező volt. érdemei elévülhetetlenek. Helyét Szodoray Lajos professzor, a Debreceni Orvostudományi Egyetem bőrgyógyászati klinikájának igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár vette át, aki régi szervezője volt a hazai orvostörténeti társasági életnek, a Debrecenben tartott vándorgyűlés elnöke, Weszprémi-emlékérmes kutató volt. A Magyar Orvostörténelmi Társaság hivatalos és bejegyzett megalakulásával egy jelentős korszak záródott le, és majd a Múzeum és Könyvtár egyesítésével létrejövő Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtárral kialakuló együttműködése jelképezi egy újabb korszak indulását. Ez a korszak már sajnos Palla Ákos nélkül (1967. június 2-án elhunyt) kezdődött, akinek múlhatatlan érdemei voltak a Könyvtár megszervezésében, a Múzeum alapjainak lerakásában, az orvostörténeti társasági élet megszervezésében és azoknak a kiterjedt nemzetközi kapcsolatoknak a kiépítésében, amelyek nélkül a hazai orvostörténelem nem indulhatott volna meg felfelé ívelő pályáján. Az 1966 után újjászervezett hazai orvostörténeti életben továbbra sem szerepelt a kötelező egyetemi orvostörténeti oktatás, csupán szabadon választott tárgy lett, speciális kollégiumban oktatták. 1968-ban a MTA orvosi tudományok osztálya alá rendelt szakbizottságok között nem szerepelt az orvostörténelem, Haranghy László akadémikust, a bizottság elnökét az „orvostörténelem” képviseletével beosztották a Társadalom-egészségügyi és Egészségügy-szervezési Bizottságba. Haranghy ezt személyes sértésként élte meg, és lemondott a Magyar Orvostörténelmi Társaság vezetőségi tagságáról és hivatalosan is feladta orvostörténeti kutatásait. A hazai tudományos életben ez valóban fontos veszteség lett, amit részben kiegyenlített, hogy az Egészségügyi Minisztériumban működött Egészségügyi Tudományos Tanácson belül - Sós József akadémikus vezetésével - orvostörténeti munkabizottság alakult, ami a szakterület hivatali és tudományos tevékenységét támogatta, illetve folyóirat- és könyvkiadását, tudományos kutatási programjait pénzügyileg biztosította. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár önállósága A Könyvtár sorsáról, intézményi átszervezéséről, más intézetekkel való összevonásáról évekig tartó tárgyalások és a háttérben lezajló „taktikázások” után sem döntöttek, bár 1960 után is több alkalommal megkísérelték az Országos Orvostörténeti Könyvtár önállóságát megszüntetni. A Minisztérium azonban minden alkalommal elhárította az indítványt, utoljára 1967-ben, a Palla Ákos halála után kialakult helyzetben. Erre az időre már annyira megszilárdult az Országos Orvostörténeti Könyvtár szakmai helyzete, tekintélye, hogy az ilyen jellegű átszervezés az orvostörténeti kutatások és gyűjteményeinek teljes leértékelését jelentette volna, így a korábban vázolt elképzelések megvalósítása többé nem került szóba. Az Orvostörténeti Múzeum megalapítása Az 1950-es évek derekán az Országos Orvostörténeti Könyvtár gyűjteményei nemcsak könyvekre, hanem az orvosi és gyógyszerészi múlt tárgyi eszközeire is kiterjedtek. Természetesen felvetődött az a gondolat is, hogy ezeket adják át a Magyar Nemzeti Múzeumnak vagy az Iparművészeti Múzeumnak, de az anyag speciális jellege miatt a gyűjtemények
