Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
248 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) kapcsolatban álló egyesített orvostudományi könyvtárba, viszont a múzeum semmiképpen nem illeszkedett volna a hármas tagolású intézménybe. Igaz, az orvos- és gyógyszerészet- történeti múlt emlékeinek, tárgyainak országos gyűjtése feladata lett az Országos Orvos- történeti Könyvtárnak, 1954-től létezett az úgynevezett orvostörténeti múzeumi bizottság Vilmon Gyula miniszterhelyettes elnöklete alatt, mindez lehetetlenné tehette a minisztertanácsi határozat teljesítését. E gondolat legnagyobb ellenzője -Hahn Géza - ekkor időlegesen kikerült az Egészségügyi Minisztériumból (az 196o-as évek elején visszahelyezték). 1957. december 28-án Vilmon Gyula miniszterhelyettes azonnal bekért Palla Ákostól egy általános helyzetről szóló jelentést, valamint az intézetté való átalakításról szóló rendelet tervezetének szövegét, amit feltehetően a kérdés végleges lezárása érdekében dokumentációnak használtak fel. Ezzel újabb haladékot kapott a határozat végrehajtása, sőt Jaki Gyula, Benc- ze József és Palla Ákos levélváltásából kitűnik, hogy az ügy „mozgatója” a másik táborba átállt Gortvay György lehetett, aki igazgatói tisztsége megtartása érdekében feladta régi felfogását. (Erre ugyan semmi konkrét bizonyíték nincs, de tény, hogy Gortvay jelentősen eltávolodott régi elvbarátaitól.) Az Orvostörténeti Könyvtár előadásainak sorozatát 1957. február 2-tól újra kezdték, bár a statárium miatt ezeket vasárnap délelőtt rendezték, valamint külön engedélyt kellett kérni a Budapesti Rendőrfőkapitányságtól is. Az előadásokat csak a Könyvtár hirdette meg rendezőként, a Rapaics Rajmund elnökletével működött akadémiai bizottságról nincs már szó. Az engedélyezés megkönnyítése érdekében Dénes J. Tamás rendőr őrnagy, az illetékes osztály vezetője abban állapodott meg Palla Ákossal, hogy egy kérelembe 10 előadás programját és megközelítő időpontot jelöljenek meg, ennek megfelelően adták ki az engedélyt. Egy rendezvény nem tarthatott három óránál hosszabb ideig, mivel ennyi időre engedték el a rendezvény hivatalos rendőri felügyelőjét. Az Egészségügyi Minisztérium döntése után a Könyvtár helyzete stabillá vált, ami kihatott a munkakedvre. Az irattár tanúsága szerint szélesedett a hazai és külföldi kapcsolat, növekedett az olvasók száma, nagyobb figyelmet szenteltek a Könyvtárban folyó szakmai társasági élet népszerűsítésére, az előadások színvonalának emelésére. Ebben a vonatkozásban nem szabad elfelednünk, hogy az 1950-es években - főleg a forradalom után - az emberek szívesebben vettek részt „politikamentes” tudományos üléseken, mint bármi máson. Az Orvostörténeti Könyvtár tudományos ülései változatos témakörökben szerveződtek, és a napi politikától távolkerült kutatók előadásai hangzottak el. Más volt a helyzet a különböző bizottsági ülésekkel, ahol valóban politikai nézetek képviseltették magukat. A valós eredmények emelték a Könyvtár tekintélyét, ami kifejeződött abban is, hogy Palla Ákos beosztása 1958-ig hivatalosan könyvtárvezető volt, 1958. január 1-jétől tudományos osztályvezetővé, 1961 júliusától könyvtárigazgatóvá nevezték ki. A Könyvtár személyi állománya fordítóval, egy könyvtárossal és raktárossal gyarapodott, lehetőség nyílt megadott feladatokra nyugdíjas szakembereket foglalkoztatni. Az orvostörténeti szakcsoport ügye 1956 őszén, a Könyvtár jövőjének bizonytalan napjaiban érkezett meg az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnökségétől, dr. Horváth Mihály titkár aláírásával az értesítés, hogy a Szakszervezet és az Egészségügyi Tudományos Tanács elfogadta az
