Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Dobos Irma: A sóshartyáni JODAQUA gyógyvíz kutatástörténete
210 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) mennyisége, a mintavételi körülmények pedig még az egyéb alkotók mennyiségi változását is előidézhetik. A JÓD AQUA szerepe a gyógyászatban A hazai jódos vizekre egyrészt a JODAQUA feltárása (1948) hívta fel a figyelmet, másrészt a Népjóléti Minisztérium mutatott rá arra a veszélyre, amelyet a golyvás betegek számának szaporodása jelent és sürgős gyógyításra és megelőzésre mozgósította az orvosokat. Kiss Emil főorvos Nógrád megyében az iskoláskorúak között szűrővizsgálatot végzett, ahol a fiúk 21%-át, a lányok 34%-át találta golyvásnak. Ekkor a kormány a megelőzés érdekében jódo- zott só forgalomba hozatalát rendelte el. Kiss Emil azt is megállapította, hogy Sóshartyánban nincs golyvás beteg, mert a lakosság a jódos vizet rendszeresen használja. Más helyen golyvás betegeken végzett ivókúrát 6-12 hétig JODAQUA-val és a felnőttek naponta háromszor egy evőkanállal, gyermekek háromszor 1 kávéskanállal kaptak és már két hét múlva a golyva kisebbedését észlelte. Ott pedig, ahol a JODAQU-át megelőzésre használták, naponta egy kanállal adagolták és egyetlen esetben sem keletkezett golyva.4 Később Kunszt János, a Rudas fürdő főorvosa Kiss Emil tapasztalatait és módszerét tovább fejlesztette, az összefüggéseket pedig pontosította. Megállapította, hogy a JODAQUA igen nagy jódtartalma (93,5 mg/1) miatt a mikro-jódterápiához szükséges 0,5-1,5 mg meny- nyiséget 1 kávés-, illetve 1 evőkanállal be lehet vinni a szervezetbe, s ilyen adagolásban a konyhasó mennyisége is viszonylag csekély. A vizsgálatok során kiderült, hogy a betegek jól tűrik ezt az adagolást, sőt a nagyobb mennyiség nem okoz jodizmust, mert a gyógyvíz többi alkotója védő és kompenzáló hatást fejt ki. Fő alkalmazási területét a norma- és hypofunkciós golyva kezelésében, valamint golyva- endémiás vidéken a golyva-prophylaxisban határozta meg. Az ivókúra hatására a pajzsmirigy duzzanata jelentősen csökken vagy eltűnik, s megszűnnek a panaszok. Erre különösen jól reagál a fiatalkorúak kolloidstrumája. Azokon az endémiás golyvás területeken, ahol a jódozott konyhasó kötelező használata nincs rendszeresítve, ivókúrával a golyva kifejlődését majdnem teljesen meg lehet akadályozni és a lárváit hypothyreosisok is meggyógyulnak. Golyvaendémiás vidékeken nagyon fontosa terhes és a szoptatós anyák kezelése ivókúrával, mert ez megakadályozza az anya fokozott jódszükséglete által kiváltott golyvaképződést, s az újszülött golyvás vagy hypothyreosis tüneteit. “Frank 1957
