Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Dobos Irma: A sóshartyáni JODAQUA gyógyvíz kutatástörténete
208 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Sóshartyántól ÉK-re és D-re a miocénkori képződmények szenes csoport tagjai települnek az oligocénra. A vizsgált területen két ÉÉNy-DDK-i irányú andezit-telér nyomozható, amely azért is érdekes, mivel irányuk a fő törésvonalakat jelzik és segítségükkel a kisebb törések is kijelölhetők. Az oligocénra néhol kavicsfoszlányok, a dombok keleti oldalán pedig vastag, 10-12 m-t is elérő lösz fejlődött ki. Sok helyen-a terület mélyebb részein-a negyedidőszaki üledékek anyaga áthalmozott oligocén képződményből áll. Bartkó Lajos térképezése során Sóshartyánt is magába foglaló brachiantiklinálist tételezett fel. A 600 m-es fúrás (Jodaqua-kút) eredménye alapján viszont már módosította véleményét és legfeljebb félboltozatot valószínűsített. Az újabb földtani vizsgálatok a korábbi geofizikai értékeléssel összhangban megkérdőjelezik még a félboltozat létét is. Hidrogeológiai viszonyok Sóshartyán és környékének hidrogeológiai viszonyai a földtani felépítésből egyértelműen következnek. A felső 10-16 m közötti áthalmozott oligocén rétegek kizárólag édesvíz beszerzésre alkalmasak, míg az alatta következő szálban álló oligocén üledékek sós, jódos-brómos ásvány- (gyógy-) vizet tárolnak. A régi sóskútban végzett megfigyelések bizonyítják, hogy az ásványvíz feltehetően nem rétegekben tárolódott, hanem minden bizonnyal vetők, repedések mentén jut a felszín közelébe. A kémiai alkotók - a sok nátrium-klorid, a jodid és a bromid - zárt öblökre, lagúnákra utalnak. Sóshartyán környékén több, oligocénhez kötött szénhidrogén-előfordulás (Bükkszék, Demjén) ismeretes és ez, valamint a kémiai összetétel arra mutat, hogy a szénhidrogénekkel egy időben keletkeztek a sós, jódos-brómos gyógyvizek. Ezt a feltételezést nem változtatta meg a kristályos aljzatot harántolt fúrás rétegvizsgálata sem. Azt a jelenséget, hogy a nógrádi területen még az 500-600 m mélységből is csak 10-16, néha 18-19 °C hőmérsékletű gyógyvizet lehet kitermelni, sokan úgy értékelték, hogy a felszínnel való közvetlen kapcsolat miatt a csapadék folyamatosan hűtő hatást gyakorol a mélyben levő víztartó képződményre. E jelenségnek tulajdonítható, hogy a geotermikus gradiens 40-50 °C/km között változik. Ma már meglehetősen sok adat áll rendelkezésünkre az oligocént feltáró fúrások révén a tárolt jódos víz hidrogeológiai paramétereiről, de összehasonlításra és értékelésre kevéssé alkalmasak. A rendkívül gyenge utánpótlódás miatt túlzottnak tűnik az aknáskútból száraz időben naponta 15-20, nedves időben 30-40 m3 kitermelése. Hasonló eredményt értek el a 146,4 m mélységű kútnál is (30-40 m3/nap), de a nagy depresszió (30-38 m) miatt a rétegvizsgálatot kanalazással végezték. AII. sz. JÓD AQUA kútban 348,04 és 509,95 m között 4 szakaszt perforáltak és a vizsgálatról mindössze a nyugalmi szintet (-2,0 m) és a víz hőmérsékletét (18,9- 17,8°C) közölte az eredeti pénzügyminisztériumi tájékoztató (Jel. A Jöv. Mélykút. 1948). Az üzemelő JODAQUA kúton 1951-től az Országos Balneológiái Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztálya 15 év alatt 7-8 alkalommal végzett mérést. A sok ellentmondásosnak tűnő adat közül a legelfogadhatóbb a visszatöltődésből számított vízhozam, s így a kút teljesítményét megközelítően 8,3 1/min-nak -5,o m-en, illetve 3,3 1/min-nak -1,4 m-en lehet tekinteni. A környék néhány szénhidrogén-kutató (Sós-1., 2.) és perspektivikus vízkutató fúrásában (Somoskőújfalu-3.) az 1000 m alatti középső-oligocén képződményt vizsgálták ki víz
