Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Egészségügy a trianoni Magyarországon
200 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) a kórházakat és semmisítették meg a meglévő adatokat, mint például a Felvidéken, sőt Erdélyben a szándékos rongálás sem volt ritka. A megszálló hatalmaknak egyik helyen sem jelentett nemzetgazdasági tényezőt sem az egészség, sem a születésszám gyarapítása. Ez nemcsak a megelőzés és egészségügyi felvilágosítás tekintetében volt kirívó, hanem az anya- és csecsemővédelem tekintetében is. Megmutatkozott ez abban, hogy a bábaképzés és bábaellátottság milyen állapotban találtatott, legyen szó bármelyik visszacsatolt területről. Figyelemfelkeltő az a tény is, hogy szülészeti és nőgyógyászati osztályok, ha voltak is, nagyon kis ágyszámmal működtek és voltak olyan visszacsatolt területek, ahol a kórházakban egyáltalán nem volt gyermekgyógyászat. Ezt támasztják alá a számok is, a magas halálozási- és gyermekhalandósági adatok. Nemcsak a helyben lakóknak - legyenek bármely nemzethez tartozók -, de a magyar államnak is elemi érdeke volt, hogy az egészségügyi ellátás folyamatos legyen, hogy a fertőző betegségek lokalizálódjanak, és lehetőség szerint visszaszoruljanak, hogy egészséges közösségekben egészséges gyermekek szülessenek és nevelődjenek. Éppen ezért egyszerűen nem is volt más választás, mint jó gazdaként, a háború ellenére, a visszacsatolt területeken is fejlesztésekbe, építkezésbe kezdeni. Ennek a munkának voltak az alapjai és előmozdítói azok az elemzések, adatgyűjtések és helyzetfeltárások, amik részben a szaksajtóban is napvilágot láttak. Ezek a munkák tehát nem voltak öncélúak; azért is szükség volt rájuk, mert ebben az időben az egészségügyi koncepció a megelőzés és az okok valódi feltárása és orvoslása felé fordult, azaz tüneti megoldások helyett a kiváltó okokat keresték és ezeket próbálták megváltoztatni. Nem volt más választás azért sem, mert mint Scholtz Kornél írta, „egy jól kormányzott állam életében terület szerinti nagy diszparitások sokáig nem tűrhetők meg, hogy szépen kifejlődött egészségügyi kultúránk árnyékában az ország egyes részeinek egészségügyi ellátása balkáni színvonalban maradjon. Az első kérdés tehát előreláthatóan az lesz, mi szükséges ahhoz, hogy ezeknek az eddig mostoha elbánásban részesült országrészeknek helyzete számottevően megjavíttassék. ”38 KATALIN SZABÓ, PhD museologist szabokatalin@semmelweis.museum.hu SUMMARY As a result of the World War I Kingdom of Hungary lost the two third of its territory. This had serious consequences on the field of medicine as well. The country lost not only the majority of its hospitals, spas and mineral waters, its former health sytem also collapsed. Anyway, in the following decades Hungary coped with these difficulties successfully developing a rather up-to-date health system. As during the World War II Hungary temporarily regained some of its formerly lost territories, they were quickly integrated into this new system. 38 Scholtz Kornél: Magyarország kórházai és más gyógyintézetei az 1940. évben. Magyarország Kórházainak és klinikáinak Szövetsége, Budapest, 1942.
