Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Egészségügy a trianoni Magyarországon
SZABÓ Katalin: Egészségügy a trianoni Magyarországon 195 járásának területén súlyos trachoma, halálozási és csecsemőhalálozási problémát találtam. Kevésbé súlyos a járás maláriaproblémája. Megoldásra vár az ivóvízellátás. A pusztulással fenyegető halálozási és csecsemőhalálozási viszonyok az orvosi körök szaporításával, a meglévő egészségvédelmi szolgálat munkájának kimélyítésével és új egészségvédelmi körök szervezésével lesznek javíthatók. A katonai közigazgatás a halaszthatatlan e.ü. feladatok megszakítás nélküli további elvégzését biztosította és négy hónap alatt a magyar rendszerű egészségügyi igazgatást részleteiben is bevezette. ”3' * A visszacsatolásokkal - a fentebb részletezett okok miatt - fokozatosan romlott az ország egészségügyi statisztikája. A halandóság fokozatosan csökkenő aránya 1939-ben tört meg, a 13,7 ezrelékes 1939-es eredmény 1942-ben már 15,2-re ugrott. A csecsemőhalandóság mutatói is romlottak; az 1938-as adatok a felvidéki visszacsatolással még szinte alig változtak, de 1942-re 15,1%-ra nőtt a halandósági mutató. De ugyanez jellemzi a fertőző betegségek és a tbc-s statisztikai adatokat is.31 32 Kiszámíthatatlan milliók - fürdőink sorsa A kórházi és a hozzá kapcsolódó egyéb veszteségek felméréséhez viszonyítva sokkal hamarabb mérték fel és tették szóvá az országcsonkítással fürdőinket, ásványvíztermelésünket, egész balneológiái struktúránkat ért veszteségeket. Nyilván szerepet játszott ebben az is, hogy nyilvánvaló, részben számszerűsíthető volt a nemzetgazdaságot közvetlenül ért veszteség és a magántőke is komoly érdekeltségekkel rendelkezett ezen a területen: j elentősebb klimatikus gyógyhelyek, gyógyfürdők, ásványvízforrások országhatáron kívülre kerültek. Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája már 1918-ban felszólította a Magyar Balneológiái Egyesület Igazgatótanácsának tagjait, hogy vegyék számba azokat a károkat, amik Magyarországot a határmódosításokkal balneológiái szempontból érhetnék. Ez a számbavétel annak érdekében történt, hogy könnyítsék a csonkítás ellen érvelők munkáját. Magyarországon a gyógyforrások, gyógyvizek felhasználása bizonyíthatóan az ókorig vezethető vissza. Ennek ellenére az 1870-es évek végéig szinte csak helyi jelentőséggel bíró fürdőkkel rendelkezett az ország. Az első nagy fürdőfejlesztések a 80-as években kezdődtek. Szél Tivadar 1930-ban kiadott Egészségügyi statisztikája szerint 1898-ban az ország 180, 1915-re 204 gyógyfürdővel rendelkezett, nem számolva itt a Horvát-Szlavonországhoz tartozó és a tengerparti fürdőket. A trianoni békediktátum után ebből 46 fürdő Magyarországra, a többi az annektált területekre esett. Nyilván gyakran nem érzelmektől mentesen írnak a kérdésről és éppen ezért érdemes szó szerint idézni: „Ezpedigégbekiáltójogtalanságés igazságtalanság, mert valamennyi magyar fürdőnek, még a leghatárszélibb fekvésűnek és a tiszta nemzetiségi vidéken létesítettnek is, keletkezése, fejlesztése, mai fénye és sikere magyar szellemi munkának, a magyar 31 Galambos József: Egy délvidéki járás egészségügyi igazgatásának megszervezése a katonai közigazgatás alatt. Népegészségügy, 23 (1942) 2. 32 Petrilla Aladár: Egészségügyi statisztikánk 1942.-ben. Népegészségügy 24 (1943) 12.
