Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kótyuk Erzsébet: A "Szemészet" című folyóirat 150 éve
KÓTYUK Erzsébet: A „Szemészet" című folyóirat 150 éve 143 A lapban megjelent 1922. évi közgyűlés anyagainak fő témája a szemorvos egyesület alapszabályának módosítása, valamint nevének megváltoztatása volt: az egyesület a Magyar Szemorvostársaság nevet vette fel. Megváltozott az összejövetelek rendje is: ezt követően a szemész szakorvosok az évenkénti közgyűlésen kívül, évi két-három alkalommal tudományos üléseket is szerveztek. Az új alapszabályt teljes terjedelmében a Szemészet 2. száma közölte. Itt kell megjegyeznünk, hogy a lap terjedelme 1916-tól folyamatosan csökkent. Kezdetben három, majd két íven jelent meg, és 1922-ben már csak egy ívnyi referáló anyagot közölt a szemorvostársaság az évi nagygyűléséről. A következő évben, 1923-ban a folyóirat nem jelent meg, de az éves összejövetel anyagáról szóló beszámolót az Orvosi Hetilap megküldte a Szemorvostársaság tagjainak. Az ezt követő évfolyamok — 1924, 1925, 1926, 1927 - szintén csak kis formátumú beszámoló jellegű füzetekből álltak, de már nem az Orvosi Hetilap mellékleteként, hanem a Magyar Szemorvostársaság hivatalos kiadványaiként láttak napvilágot. A szakma számára jelentős eseménynek számított, hogy a szemorvosok társasága 1924-ben belépett a Tudományos Társaságok Szövetségébe?4 A közgyűlés jegyzőkönyvei hírül adták, hogy az 1923-ban megjelent új ipartörvény a látszerészi tevékenységet a továbbiakban képesítéshez kötötte. Ennek végrehajtási utasítása 1925-ben lépett életbe, amiről az ez évi füzet tájékoztatta az olvasóit. A Szemészetben első alkalommal 1913-ban vetődött fel az optikusképzés szükségessége, de tapasztalatok híján a probléma megoldása váratott magára.34 35 Pécs volt az a vidéki nagyváros, ahol a Szemorvostársaság 1927-ben az első vidéki éves nagygyűlését rendezte. Ekkor vették tervbe egy szemészeti bibliográfia összeállítását: „kezdjük meg a múlt és a jelen szemészeti magyar (magyaroktól eredő) irodalom rendes összegyűjtését, legalább az összeírását: hiszen szégyen az, hogyha valaki elődeinek szakmunkáit akarja megismerni, azokat Hirschberg német könyvében kell fölkeresnie”.36 Ugyanitt határozták el, hogy a Szemészet című folyóiratot a régi terjedelemben újraindítják, és mérlegelték az anyagiak előteremtésének lehetőségeit is. Az erőfeszítések eredményeként, a társaság és a szemészek összefogásának köszönhetően, 1928-ban ismét a régi terjedelmében jelent meg a lap. Ez időtől kezdve Grósz Emil a szerkesztői feladatokat megosztotta Horay Gusztávval (1893-1963), aki a továbbiakban segédszerkesztőként vett részt a munkában. Ez volt a referáló füzeteket követő első olyan lapszám, amely ismét eredeti cikkeket adott közre. A nagyobb terjedelmű lap kiadása azonban újabb akadályokba ütközött: a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva, az Orvosi Hetilap a továbbiakban nem vállalta a térítés- mentes nyomtatást. Annak érdekében, hogy a folyóirat megjelenése folyamatos legyen, a Szemorvostársaság előfizetést hirdetett meg, azzal a feltétellel, hogy a tagok - tagdíjuk ellenében - továbbra is megkapják a lapot. „A ’Szemészet’ e számával a 64 éves folyóiratunk új, most már ötödik korszakát nyitjuk meg, megküldjük az Orvosi Hetilap összes előfizetőinek azon kéréssel, hogy arra előfizetni szíveskedjenek,”37 34Szemészei, 1926. 4 35 Szemészet, 1925.4. 36 Szemészet, 1927. 2. 37Szemészet, 1928. Új folyam 1. sz. 2.
