Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kiss László: A védhimlőoltás hatósági viszonyulása a közegészségügyi kérdések megoldásához a vakcináció tükrében
KISS László A védhimlőoltás hatósági megszervezése Magyarországon 113 A másik feladat megoldásához e rendelet az „oltóanyag gyűjtésére” hat „oltó-főállomást” szervezett: Budán és Pesten ill. Kassán, Gyulán, Pozsonyban és Zágrábban. A két egymás közelében, Budán ill. Pesten létesített állomásra valószínűleg azért volt szükség, hogy-állandó híd hiányában - a Dunántúl orvosai sose maradjanak oltóanyag nélkül. Pozsony ill. Kassa a Felvidék nyugati, keleti végeit is elláthatta, míg Zágráb Horvátország számára biztosította az oltóanyagot. Sajnos, tudomásunk szerint, a szakirodalom eddig nem dolgozta fel ezen állomások történetét. így nem tudunk magyarázatot arra sem, hogy a saját protomedikussal bíró, külön közigazgatás alatt álló Horvátország28 számára miért a magyar Helytartótanács rendelete állított fel oltóállomást? A szóban forgó 5524. sz. rendelet azt is megszabta, hogy az oltásokat nyilvánosan, az oltási bizottság tagjainak, a hatósági és a helyi társadalom vezető személyiségeinek jelenlétében kell végezni.29 Hogy ez végül is hogyan valósult meg megyei szinten, azt csak az egyes megyék levéltárai, megyei jegyzőkönyvei árulnák el. Gömör megyében pl. ez olvasható az 1804-es jegyzőkönyv 95. számú bejegyzésében: ,JPillman István efolyó Esztendő 5524. számú kegyes rendeletre hivatkozva jelenti, hogy minden Megyebéli Orvosokat és Seborvosokat béhívott az Rendelésben meghagyott Nemes Vármegye Tagjai előtt teendő Tehénhimlő oltásra, továbbá a 26 § értelmében a 3., 4. 10. és 14. Napokban magokat elő adó változásokra való szoros felvigyázására parancsoltatott". Az említett Pillman István a megye főorvosa, fizikusa (1751-1815), az első magyar, nagyszombati orvosi kar végzettje30 ugyanakkor arra figyelmeztette a vármegyét, hogy a járásbeli seborvosok nagy elfoglaltságuk miatt nem tudnak majd eleget tenni az említett rendelet elvárásainak. Ezért javasolja „a Nemes Megye nevezne ki érdemlett jutalmazások mellett két arra alkalmatos Seborvosokat, akik csupán a tehén himlőoltogatással foglalatoskodnának”. Csak ígéretet kap, hogy az ajánlatot a megye felterjeszti majd a Helytartótanácshoz. Nem tudjuk, megtörtént-e ez, mindenesetre az 1805- es jegyzőkönyvben nem találtunk semmi himlőoltással kapcsolatos bejegyzést. 1804-ben tehát csak egy olyan helytartótanácsi rendelet született, melynek végrehajtása nem az ország valamennyi lakosára vonatkozott, hanem csak az országos főorvos fennhatósága alá tartozó „hatósági” orvosokra. Ezt a feltevésünket támasztja alá, egy a pesti orvosi karon, 1846-ban született magyar nyelvű A himlő oltás története Magyarországon című disszertáció is. A téma „egyik legfontosabb forrásának”31 tekintett rövid munka szerzője, Rakitta Alajos ezt írja az 1804-ben történtekkel kapcsolatban: „...a himlő oltás behozatala egész országban sürgettetík... ”, majd következik az 5524/1804 rendelet pontjainak ismertetése. A lakosság csak közvetett módon, felvilágosítással, meggyőzéssel volt rávehető, esetenként karhatalmi erővel kényszeríthető az oltás elfogadására. Jól példázza ezt egy Közép-Szolnok megyéből (Erdély) 1812. szeptember 15-én keltezett levél, amely a bécsi Magyar Kurír 52. számához csatolt Honnyi levelek és tudósítások-bm jelent meg: „Egy Jurisdictio (törvényhatóság) sem dicsekedhetik avval a hazában, Közép-Szolnok Vármegyén kívül, hogy abban az emberi Nemzetnek legöldöklőbb mételye az Arábiái himlő kiirtatott volna ... ezt pedig az elsőbb rangú tisztviselőknek köszönhetjük... A Nemesek fiscalis (ügyvédi) actio terhe J8Gortvay (1953) 115 29 Gortvay (1950) 677 30 Kiss (2008) 31 Dömyei (2001) 121
