Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kiss László: A védhimlőoltás hatósági viszonyulása a közegészségügyi kérdések megoldásához a vakcináció tükrében
110 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Hasonlóan alakult a helyzet Ausztriában - „in Österreich” írja Jochmann 1913-ban, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ekkor még létezett az Osztrák-Magyar Monarchia. Az „Osztrák Birodalom” tehát 1801-ben bevezette a közvetett (indirekt) oltási kényszert azáltal, hogy a császári képzőintézetekbe a felvételt az oltási igazolás (Impfattest) bemutatásához kötötte. Ugyancsak 1801-ben a bécsi császári lelencházban Jean de Carro kezdeményezésére az osztrák (!) monarchia részére Főoltóintézet (Hauptimpfinstitut) nyílt meg. Az intézet árváin állandóan frissen tartott humán himlőnyirokkal látták el a külhoni orvosokat is.5 Köztük a magyarországiakat is - amint erről már korábban írtunk.6 7 8 Jochmann 1801-es adatát módosítja egy bécsi szerző közlése - a bécsi Egyetem Történeti Intézetének igazgatója szerint „1802-ben betiltották a variolizációt és a lelencház egyik szobájában berendezték Ausztria első oltóintézetét"1. Jochmann könyvében nem esik szó Magyarországról. Jenner hazájában csak 1840-ben tiltotta be a Parlament a variolációt. 1853-ban pedig újabb törvény született a vakcináció egész népességre kötelező (compulsory vaccination of the entire population) bevezetéséről, igaz, „it was not effectively enforced"*. Behbehani szerint 1821-ig Bajorország, Dánia, Hannover, Norvégia és Svédország tette törvényileg kötelezővé az oltást, „a többi európai ország, nemsokára, ezt követően”9. E rövid nemzetközi áttekintés után nézzük meg a magyar szakirodalom állításait. A mindmáig megkerülhetetlen alapműnek tekintett, 1953-ban kiadott Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története című Gortvay-mű több alkalommal utal a himlő elleni védőoltás, a vakcináció „hatósági megszervezésére”. Schraud Ferenc országos főorvos az 1804. március 13-án kelt 5524. számú helytartótanácsi rendelettel „az óvhimlő oltonyozását (!) az egész országba bevezette” írja a 14. oldalon, majd pár sorral lejjebb a Schraudot követő Pfisterer András országos főorvos érdemének tudja be, hogy hatósági feladattá tette a himlőoltást.10 11 ,fiz 1813. évi királyi dekrétum alapján, amely a himlőoltásnak az egész országra való egységes kiterjesztését és egyöntetű végzését rendelte el, a helytartótanács az 1813. évi 28769 számú rendeletével a himlőoltást országosan kötelezővé tette”. Ezen állításait ismétli meg az egészségügyi közszolgálat 1790 és 1825 közti alakulását tárgyalva: Schraud nevéhez fűződik a himlőelleni oltás országos bevezetése ill. Pfisterer tette kötelezővé országosan a himlőoltást, melyet 1813-ban egységesen szabályozott.11 Gortvay idézett műve 1953-ban jelent meg. Előtte 1950-ben tette közzé A himlőoltás magyar története c. tanulmányát - könyvének idézett állításai itt szerepelnek először.12 Sajnos, mindkét esetben - bár idézőjelek közt szerepelteti a Schraudra ill. Pfistererre vonatkozó állításait - nem közli az idézetek szerzőjét, forrását (1950-es tanulmányának 5 Jochmann (1913) 150 6 Kiss (1995) 7 Wykliczky (1987) 360 8 Behbehani (1983) 481 9 Behbehani (1983) 482 10 Gortvay (1953) 14 11 Gortvay (1953) 118 12 Gortvay (1950) 677-678
