Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
92 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) Hasonló megállapítást tett Jung Sándor szegedi tisztiorvos is a háború következményeiről, hiszen a húszas években vizsgált tanulók a sokat nélkülöző első világháború szülöttei voltak. Vizsgálata során, melybe több ezer városi és tanyai gyermeket vont be, azt is kimutatta, hogy a tanyán élő fiatalok fejletlenebbek voltak, mint városi társaik, illetve elmaradtak a fejlődésben a városon rosszabb szociális helyzetben élők is.22 A harmincas évek derekán Sós József tanyai gyereket körében mutatta ki, hogy míg 81,6 %-uk magassága az átlag fölött volt, addig súly tekintetében ez az arány csak 44,7 %.23 A fővárosi Medve utcai polgáriban végzett mérések jelentős különbséget adtak a polgári származású gyermekek javára, akik átlagos magassága 140,5 cm, súlya 37,7 kg volt szemben az ugyanoda járó munkás gyermekek 133 cm magasságával és 29,40 kg-jával szemben.24 A mezőkövesdi mintajárásban a tanulók 14,7 %-a, a gödöllőiben 41,3 %-a volt vérszegény, ami a fejlődésükben visszamaradottságot eredményezett.25 A gyermekek fejletlensége mögött néha parazitológiai okok is állhatták. Gyakori volt a fiatalok körében a bélférgesség. Neuber Ede vizsgálataiban a fertőzött tanulók aránya 43,5 %-ra rúgott. Megállapította viszont azt is, hogy a baj feltárása és kezelése utáni évben, már közel felére csökkent a betegek száma.26 A korszakban különösen odafigyeltek a mandulatúltengésre, ugyanis a lobos nagy mandulák a testi fejlődés visszamaradását is eredményezhették. Sátoraljaújhelyen a tanulók 22 %-ánál lobos mandulát találtak és 18 %-ának nyaki mirigy duzzanata volt.27 Jobb értékeket talált Juba a fővárosi tanulók körében, ahol 6,7 %-uknak volt megnagyobbodott nyaki mirigye és 10 %-uknak volt nagy a torok-, 9 %-uknak a garatmandulája.28 Az iskolaorvosok és pedagógusok felismerték azt is, hogy milyen nagy szerepe van a mozgásnak a fiatalok egészsége, testi fejlettsége, erőnléte szempontjából. Hazánkban már a 19. század elején történtek próbálkozások főleg a protestáns iskolákban a testnevelés kötelező tantárgyként való bevezetésére. Az 1868-as népiskolai törvény Európa sok államát megelőzve kimondta „testgyakorlaf ’ kötelező voltát, igaz az elsősorban az általános védelmi kötelezettséget szolgálta. A tornaterem azonban igen kevés volt, a századfordulón ezért nagy tornaterem építések kezdődtek. Ennek eredményeként 1914-ig a hazai középiskolákat 10 kivételével ellátták tornateremmel. A polgári iskoláknak azonban mindössze 20 %-át, az elemiket pedig csak elvétve sikerült felszerelni tornázásra alkalmas helyiséggel. Nem volt jobb a helyzet a játékterek tekintetében sem, ugyanis a vidéki középiskolák 50%-a, a polgárik 30%-a rendelkezett csak vele.29 A sport tömeges méretűvé válása az 1921-es testnevelési törvény hatására következett be. Berzeviczy Albert a VKM államtitkára egykori javaslatát követve a Horthy-korszakban teljesedett ki a magyar iskolai testnevelés, mely svédtoma alapú, testnevelési játékok és 22 Jung Sándor: A tanulók cgcszscgügyi vizsgálata különös tekintettel a tanyára. Egészség, 42 (1928) 381-385. 23 Sós József: Iskolás gyermekvizsgálatok az Orosháza községhez tartozó monori tanyákon. Népegészségügy, 17 (1936) 124-130. 24 Németh László: A Medve utcai polgári. Bp., 1943. Magyar Élet. 132. 25 Jelentés a M. Kir. Közegészségügyi Intézet 1930. évben végzett munkájáról. Népegészségügy, 12 (1931) 535- 651. 2,1 Neuber Ede: A tanköteles gyermekek „egészségügyi sorozás”-áról. Orvosi Hetilap, 78 (1934) 507-512. 27 Kiss Lajos: i.m. 28 Juba Adolf: i.m. 29 Földes Éva, Kun László, Kutasi László: A magyar testnevelés és sport története. Bp., Sport. 1982. 584.
