Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Két kórtani korszak
BÍRTAL AN Győző: Kél kúrián i korszak 7 Az anyag feldolgozásában a hagyományos tetötöl-talpig beosztást alkalmazta. A lokális elváltozások bemutatásakor azonban gyakran utal más, közeli vagy távoli szervek patho- mechanikus hatásaira a kórkép létrejöttében. Beszél például a tüdőasztma.(máj, lép, gyomor, gége, agyi eredetű) változatairól. A rachitises gerincgörbülést a csont táplálási zavarának minősíti, de hangsúlyozza féloldali izomtúlsúly kialakulásának jelentőségét is. A szív ritmuszavarai elsődlegesen a szívből indulnak ki, de ezek kiváltásában az agyműködés is szerepet játszhat. Előszeretettel foglalkozott az agy kortanával. Elemezte az agyi folyadékok (savós, véres, gennyes) felszaporodásából adódó következményeket, a nyomási tüneteket. Differenciálta az apoplexia formáit, a komatozus állapotok, a delirium, a phrenitis, a daganatok, az involutiós folyamatok kórképeit, a fejfájás típusait. Dokumentált subarachnoidalis vérzést is. Egy epilepsziás eset ismertetésekor felhívja a figyelmet a rezisztens bradycardiára, a vizelet-kiválasztás csökkenésére és arra, hogy a görcsroham feltűnően jól reagál az ópiumra. Az orr-garatüreg váladékozását az agyból lefolyó nedvtöbbletből származtatja, de lokális eredetűnek tartja a szem, a hallójárat és a torok legtöbb betegségét. A mellkasi szervek kórképeit általában bonyolult pathogenetikai összefüggésekben értelmezte. Vonatkozik ez főként a mellkasi fájdalmak, a pulzusrendelleneségek, a légszomj, a köhögés, a haemoptoe eredetének és kialakulásának magyarázatára. Az ilyen esetek hátterében gyakran tételezte fel a kisvérköri pangást. Természetesen sokat foglalkozott a szembetűnő érelváltozásokkal (aorta aneurysma, érelmeszesedés, pericardiális gyulladás, folyadékgyülemek, összenövések) leleteivel és következményeikkel. Az emésztőrendszer betegségeit, az előzőkhöz képest kevésbé részletesen tárgyalta. Elemzi a hasvízkór, a hányás és a csuklás tüneteit. A sárgaláz kialakulásával összefüggésben kitér az epekőbetegségre és általában a lithiasisok aetiológiájára. Foglalkozik gyakoriságukkal, megoszlásukkal az életkor, a nem, a foglalkozás, az életkörülmények (pld. Az ülő életmód hajlamosít erre) vonatkozásaival. Az urogenitális rendszer tárgyalásakor kiemeli a méh pathologiáját, a menses zavarokat, az abortusz lehetséges okait. A sebészeti fejezetben is értékes megfigyeléseket, hasznos útmutatásokat közöl. Az orvoslás e területein szintén sok gyakorlati ismerettel rendelkezhetett. Morgagni a patomechanizmusokat eklektikusán értelmezte. Alapjában a szolidar- pathologiai talaján állt, a mechanikus és idegi közvetítő hatásokat előszeretettel vette számításba. Ugyanakkor helyenként beszél az agyi kórképek elemzésekor, a spiritus gátoltsá- gáról, máskor elfogad nedvkórtani magyarázatokat is. Ez az eklektikus nyitottság azonban semmit sem csorbítja Morgagni művének klasszikus rangját. O a klinikopathologiai tárgyalásmód első mestere. William és John Hunter, a kiváló orvostudós testvérpár unokaöccse volt Matthew Bail- lie (1761-1823), aki Londonban kora egyik legjobban tisztelt és legnagyobb jövedelmű orvosai közé tartozott, III. György királyt is kezelte. Emellett 1783-tól tartott anatómiai bemutatókat, összeállított egy 1200 preparátumból álló kórbonctani leletgyüjteményt. 1793-ban publikálta a Morbid anatomy of some of the most important parts of the human body című monográfiáját. Ebben kitűnő illusztrációkkal demonstrálta többek között a tüdőtágulás és a májcirrhosis jellemző kórképeit. Ezt a munkát tekinthetjük az első professzionálisan megirt kórbonctani tankönyvnek.
