Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata
KAPRONCZAY Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés 69 Krüger feljelentését a Helytartótanács Eperjes város magisztrátusával kivizsgáltatta, a jelentés szerint: „...A városban összesen két patika van /a város patikáján kívül/, egyik a Hass-féle patika, amely törvényesen került Hambacher János orvosdoktor tulajdonába, a másik a Widiny-féle, mely szintén örökség jogán szállott Raymann János doktorra. Ezek a patikák a városnak adójövedelmet hoznak s mindkét orvosnak olyan fiai vannak, kik mind az orvostudományban, mind pedig a gyógyszerészeti tudományban jártasak, igazolt végzettséggel bírnak. A városi patika élén áll a Widiny patikus özvegye, de mióta a férje meghalt, az özvegy csak olyan dolgokat árusít, amelyeket ő is szabadon adhat-vehet. Scholtz Mihály és Literáty György, akik patikusi éveiket letöltötték és jól értik a mesterséget, hogy ne emeljék feleslegesen a patikusok létszámát, még 1730-ban tilalmat kaptak arra, hogy gyógyszereket árusítsanak, csak fűszerkereskedést folytathatnak. Igaz, a jezsuiták patikája most épül. Ezt azért engedélyezte a magisztrátus, mert a környéken sem orvos, sem patikus nincs, aki katolikus lenne... ”12 Az iratok mellékleteiből kitűnik, hogy Raymann - különben orvos és gyógyszerészmester - jogosan birtokolja gyógyszertárát, mert az családi tulajdon és a gyógyszerész apjáé volt. Annak ellenére, hogy orvos nem rendelkezhetik gyógyszertárral, de ő gyógyszerész is és a szintén gyógyszerészi oklevéllel rendelkező fia látja el a napi munkát. Példaként említi a besztercebányai Möller Károlyt, a késmarki Fischer doktort, akik orvosi praxisuk mellett gyógyszertárral is rendelkeztek. Hasonló a helyzetben volt Hambacher János orvosdoktor is. Beadványában ő is kiemlíti, hogy a patikáját gyógyszerész fia örökli, aki most vezeti a patikát. Krüger gyógyszerészt a város „hallgatólagosan” befogadta, most viszont „felforgatja” a rendet. Hambacher János főleg azt sérelmezte, hogy a családi patikájuk vagy száz esztendeje nemcsak a környéket, hanem a lengyel területeket is ellátja gyógyszerrel, erre vámengedélye is van. A vádaskodásból és a bekért igazolásokból kirajzolódnak az eperjesi patikák ügyei és a patikusok végzettségei. Az un. városi patika - amelyet 1711-től Haas Márton és Willich János bérelt - mellett Eperjes városnak volt egy másik gyógyszertára, amit Kraudi Udalrik gyógyszerész bérelt, de halála után (1723-tól) Widiny János került. O 1741-ben meghalt, utána árverésre adták, de senki nem jelentkezett érte. Ekkor csak az üzlethelyiséget - bérleményként - Widiny János özvegyének adták, aki hivatalosan tubákkereskedéssel foglalkozott. Igazában Krüger ezt a volt patikát akarta megszerezni, ezért vádolta meg - joggal- jogtalanul - a városi patikusokat. Az eperjesi születésű Krüger 1737-ben kapott - mint patikusjelölt - polgárjogot, de csak 1743-ban tért vissza tanulmányút)áról szülővárosába. Önkényesen saját házában - nem kis költséggel - egy patikát létesített. Eperjes város azonban nem teljesítette Krüger kérését, úgy döntöttek, hogy inkább a jezsuiták patikalapítását támogatják, mivel jelentős bérleti díjra számítottak. Ugyanakkor inkább elnézték Krüger „il- legális”tevékenységét, hiszen minden feltételnek megfelelt volna, minden hivatalos okmánnyal rendelkezett: 1751. május 24.-én Pozsonyban - Torkos János Justus orvosdoktor, Hoffkuntz Ernő, a pozsonyi gyógyszerésztársulat seniora és Ris János gyógyszerész (alel- nök) előtt - kitűnő eredménnyel hatósági vizsgát is tett.13 Az ügy még nem került nyugvó pontra, mert Krüger 1752. december 1-jén újabb feljelentést tett azzal, hogy a jezsuitáknak nem lehet a városban polgárjoguk, így nem működtethetnek nyilvános gyógyszertárat. Az ügy Mária Terézia elé került, aki úgy döntött, hogy a jezsuiták zárják be gyógyszertárukat, a két orvos patikáját - megvásárlás után - a város egye12 Lásd u.o.. 13 Lásd u.o.
