Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata
66 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) és nyomtatott gyógyszerészeti kéziratok és könyvek) mellett kialakította az alapanyag- és gyógyszergyűjteményt, a herbáriumot, elvégezte a szakszerű feldolgozást is. Wasicky professzort 1938-ban a Gyógyszerészeti Intézet élére állították, helyét Adolf Mayrhofer (1881- 1965) foglalta el, aki az Orvostörténeti Intézeten belül az önálló Gyógyszerészettörténeti Intézetet vezette.8 Az előbb vázolt kettős forma - az orvos- és gyógyszerészettörténet egy intézet keretében történő művelése - nem egyedüli eset, hiszen ezen az alapon szervezték meg Krakkóban a Jagelló Egyetem Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Intézetét, amely szintén egyetemi tanszék és múzeum. 1950-ben az egyetem senatusa az Orvostörténeti Intézeten belül külön gyógyszerészettörténeti tanszéket szervezett, amelynek élére Jan Lechs (1869-1954) professzort, a wroclawi egyetem orvos- és gyógyszerészettörténetének docensét nevezte ki. 1947-ben habilitált Wroclawban orvostörténelemből, és az akkor sokat betegeskedő Wladyslaw Szumowski helyettesítésével bízták meg. Lechs híres krakkói nőgyógyász orvos és a helyi zsidó kórház igazgatója volt. Pályakezdő orvosként foglalkozott orvostörténelemmel, elsősorban a betegségek megelőzésével. Kiváló klasszikus nyelvismerete segítségével ó- és középkori orvosi kéziratokkal, elsősorban Celsus munkáival foglalkozott. 16.-18. századból származó lengyel és latin nyelvű kéziratok olvasatát készítette el, jelentetett meg nyomtatásban. Feldolgozta a padovai egyetem lengyel orvosnövendékeinek anyagát, foglalkozott a lengyel-olasz művelődési kapcsolatokkal, stb. Felkutatta a krakkói egyetem levéltárának ritka gyógyszerészeti kéziratait, receptúráit, gyógyszerleírásait. Valóban szakavatott gyógyszerészet-történész lett, nem véletlenül állították az újonnan szervezett lengyel gyógyszerészettörténeti tanszék élére. Lechs érdemei ellenére sem léphetett Szumowski helyébe, mert néhány hónap múlva maga is elhunyt. Mint látjuk, Bécsben és Krakkóban az orvos- és gyógyszerészettörténeti intézetek továbbra is „egységben” működtek, bár szervezetileg külön álltak, mégis az intézetvezetők kölcsönösen helyetteseik voltak a másiknak. A magyar gyógyszerészképzés kezdete A hazai gyógyszertárakra, gyógyszerészekre vonatkozó adatokkal a középkortól rendelkezünk, a források többsége városi, vagy adás-vételi iratokban található, országos jellegű iratgyűjteményekben (kancellária, országgyűlés, megyegyűlés, stb.) őrzik, illetve családi iratokban. A legtöbb dokumentum gyógyszertárakra és gyógyszerészekre vonatkozik, bár az utóbbiak esetében csak kevés szó esik a végzettségről. Az iratanyag viszonylagos gazdasága azonban nem jelenti azt, hogy a történeti magyar királyság területén sok patika és jelentős számú gyógyszerész működött. A XVIII. századig eredeti magyar törvény nem rendelkezett a gyógyszerészképzésről. 1656-ban a büntetőtörvénykönyv 72. szakasza rendelkezik arról, hogy „a mérget kellő vigyázat nélkül eladó patikusnak bíróság elé kell állítani. " A Habsburg Birodalomhoz kapcsolódó magyar királyság területén is hosszú ideig érvényben volt I. Ferdinánd király 1564. évi és II. Rudolf 1602. évi rendelkezése, miszerint gyógyszertárat csak az birtokolhat, “ Ganzingcr, Kurt: Dic Wiener medizinisch-chirurgische Jcscphsakademic und ihre Beziehungen zur Pharmazie. Österreichische Apotheker Zeitung. Bd. 22. (1963), Nr. 6. 324-330.
