Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Két kórtani korszak
BÍRTAL AN Győző: Két kórtani korszak közelítés csak átmeneti állapotokat regisztrál. A kórtani vizsgálat a valóban tudományos értékű, mert ez az okok és hatások felderítése. ” Joseph Skoda (1805-1881) 1832-től a bécsi Allgemeines Krankenhaus belgyógyászaként szoros kapcsolatba került az ottani kórbonctani intézettel, ahol éveken át folytatta diagnosztikai kutatásait. Rendkívüli érzéke volt a matematika, a természettan és különösen az akusztikai fizika iránt. 1839-ben jelent meg az Abhandlungen über Perkussion und Auskultation című munkája, amely tükrözi a klinikai diagnosztikában bekövetkezett fejlődést. Skoda programját jól érzékeltetik a következő sorok: „Meg kell ismernünk a kopogtatást hang valamennyi lehetséges változatát, ki kell tapasztalnunk, hogy mitől függnek az egyes hangzási különbségek, végül pedig a megfigyelt jelenséget a hangképződés ismert törvényeivel kell kapcsolatba hoznunk. " Arra a megállapításra jutott, hogy ugyanazon hangjelenségek gyakran többféle eredetű és jellegű kórképben is megjelennek. A több száz ágyas bécsi óriáskórházban adottak voltak a feltételek ahhoz, hogy a makroszkopikus kórbonctani kutatások eljuthattak teljesítő képességük felső határához. Kari Rokitansky (1804-1878), a nagy pathologus, szoros együttműködésben az intézmény kiváló klinikusaival (Skoda, Semmelweis, Hebra, Schuh, Türck) kialakította a máig bevált intézeti klinikopathologiai munkamódszert, miközben rendkívül értékes kutatásokat is folytattak. Eveken keresztül módszeresen feldolgozták és dokumentálták az óriási mennyiségű kazuisztikai anyagot. A hatalmas munka eredményeit Rokitansky 1846-ban publikálta Handbuch der allgemeinen pathologischen Anatomie című munkájában. Idézzük a szerző gondolatait: ,fz egyes szervek és szövetek eltérő jellege kell képezze az úgynevezett kóros jelenségek alapját. Minden betegség valamennyi stádiuma anatómiai vizsgálat tárgyává tehető. A pathologiai anatómiát klinikai szempontból kell művelni. ”... Meg kell határozni a betegség gócait. 2. Törekedni kell a másodlagos jelenségek anyagi alapjának felderítésére. 3. Az általános tünetek esetén a betegséget nem a szilárd részek elváltozásaiban, hanem a vér anomáliába kell helyezni... ehhez kapcsolódik a pathologiai kémia, ami nélkül a kórtan nem művelhető. " A 3. pontban foglaltak a „dyskrasia elmélet" elfogadása, amire Rokitansky egy általános érvényű pathologiai modellt alakított ki. A vér, mint a betegségek létrejöttének és mi- nemüségének meghatározója, ősrégi toposz, amit Gabriel Andral (1797-1876) francia tudós új, korszerűsített formában értelmezett a 19. század első harmadában. Rokitansky elméletének ez volt az egyik bázisa. Másrészt elfogadta Theodor Schwann (1810-1882), a kitűnő mikrobiológus blatémiás teóriáját. Eszerint a kötőszövetekben levő primitív őssejt, a blastema különböző hatásokra kóros (dyskrasiás) exsudatumokat képez, amelyek a véráramban terjedve generalizált és lokális gyulladásos folyamatokat, sejtburjánzásokat indukálnak. Mint ismeretes, Virchow sejtkórtani paradigmája alig másfél évtized múltán eltüntette a dyskrásia elméletét az orvosi közgondolkodásból. Rokitansky azt remélte, hogy a gyorsan fejlődő pathokémiai kutatások eredményei tudományosan alátámasztják majd az ő elméletét. Az anyagcsere, az immunológia, az endokrinológia kémiájának megismerése valóban hatalmas jelentőségű új tudással gazdagították a medicinát, de ezek évtizedekkel később és nem a dyskrásia koncepció jegyében történtek. Rokitansky halhatatlan tudományos érdeme a részletes kórbonctan klasszikus megalapozása volt.
