Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Szentesi Réka: A fűzőviselet egészségügyi következményei
84 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) Az új fűző viselője hasát teljesen leszorította - ezért nevezik franciául ezt a típust sans- ventre fűzőnek, ami annyit jelent, hogy „has nélküli”-, a mellkast és a csípőt kidomborította, a hát homorú, a derék még mindig karcsú volt. Az alakot rendkívül nőiessé varázsolta, de minden valószínűség szerint még kényelmetlenebb volt elődjénél, mivel az S-vonalú tartás miatt jobban hozzájárult a gerinc elferdüléséhez, nagyobb megterhelést jelentett a hátnak és a medencecsontnak, valamint nagyobb nyomást gyakorolt az alhasi szervekre.3* Collen Gau az Iowa State Universityn megvédett doktori disszertációja alapján megállapítható, hogy az új modell korántsem elégítette ki a reformruha igényeit. Kutatásai során összehasonlította a „homokóra” típusú 1865-ből származó fűzőt az 1900-ból származó egyenes elejű fűzővel, különös tekintettel tíz önkéntes hölgy fizikai teljesítőképességére, akik a vizsgálat idejére viselték azokat. Kiderült, hogy az új típus jobban korlátozta viselőit a mozgásban és sokkal jobban gyengítette állóképességüket, mint a régebbi modell, ezen kívül az egészségesebbnek vélt fűző viselői nagyobb hátfájdalmakról és egyensúlyzavarról számoltak be.58 59 Évtizedeken át tartó orvosi tanácsok és harcok után a nők tehát végül magukra öltöttek egy még károsabb és kényelmetlenebb fűzőt. Összegzés A korabeli források elemzése után és a Dr. Móczár Katalinnal, valamint Dr. Marosvölgyi Péterrel készített interjúk tükrében világos, hogy egészségügyi következményei csak a rendszeres szoros fűzésnek lehettek, komoly károsodás pedig csak szélsőséges esetekben következhetett be. A kor orvosai sok mindenben tévedtek, illetve túloztak, de az kétségtelen, hogy a fűzőviselet nagymértékben hatott a nők fizikai állapotára. A fűző ellenes harc mégis sokáig reménytelennek bizonyult. Dr. Lantos Emil 1899-ben már úgy vélekedett, hogy amit az orvosi igyekezet nem tudott megoldani, ti. a fűző levetését, majd megoldja a nőket minden szempontból felszabadítani kívánó feminizmus60. Fontos látni, hogy a kor hölgyei nem úgy élték meg ruházatuk, azon belül pedig a fűző viseletét, mint egy a mozgásukat, szabad légzésüket korlátozó, egészségügyi következményekkel járó kötelező jellegű kényszert. Épp ellenkezőleg: a tény, hogy tagadták fűzőjük szorosra húzását - „hiszen én nem is fűzöm magamat, az én testem és fűzőm közé még a kezemet is bedughatom, én ilyen szép karcsú vagyok”61 és az, hogy hosszú évtizedeken át tartó orvosi ellenjavaslatok, ruhareformer harcok ellenére sem váltak meg tőle - és amikor végül megváltak, akkor nem az egészségük miatt tették azt -, ragaszkodásukat jelzi. Ragaszkodtak azokhoz a pozitív hozadékokhoz, társadalmi előnyökhöz, amelyeket a karcsú derék jelentett számukra.62 Végül Perényi doktornak lett igaza, aki azt írta a fűző divatjáról, hogy „egyedüli megoldás a kiábrándulás”,63 A fűző viseletének ennek megfelelően végül 58 Stcclc, Valeric: The Corset, A Cultural History. New Haven, London, 2007. 84. 59 Collen Gau vizsgálati eredményét közli Stcclc, Valeric: The Corset, A Cultural History. New Haven, London, 2007. 84. 00 Dr. Lantos Emil: A női ruházatról Budapest, 1900. 4. 61 Dr Thanhoffcr Lajos: Előszó. In: Uő: Anatómia és divat. Budapest, 1901. VI. 62 Az említett társadalmi előnyök és a füzövisclet kapcsolatának bővebb kifejtésére sajnos jelen tanulmányban nincs lehetőségünk. 63 Dr Perényi József: A divat, mint az emberi test eltorzitója. Budapest, 1885. 86.
