Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem oktatásának formái a lengyel egyetemeken
66 Cumm. de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) neti és az antropológiai intézetet, újra indította az Archiwum c. folyóiratot, ekkor már hetven évesen újult erővel oktatott. 1950-ben nyugdíjba vonult, hiszen az új hatalomnak sem volt kegyeltje. 1965. március 2-án hunyt el Poznanban. Az első világháború után újjáalakult lengyel orvosképzésben kötelező tárgyként szerepelt az orvostörténelem. 1920-ban a krakkói egyetem orvostörténelem professzorává, a tanszék vezetőjévé Wladyslaw Szumowskit (1875-1954), 9a lengyel orvostörténetirás és kutatás külföldön is legismertebb egyéniségét nevezték ki. Szumowski 1875. március 26-án született Varsóban, szüleinek korai elvesztése után rokonai támogatásával tanult. A par- nawai piaristáknál érettségizett, ezt követően a szentpétervári egyetemen filozófiát és ma- - tematikát tanult, majd visszatérve szülővárosába a varsói egyetem orvosi karára iratkozott be. 1899-ben szerezte meg orvosi oklevelét, a századforduló éveiben hosszabb külföldi tanulmányútra ment: egy évig a freiburgi élettani intézet, majd a bakteriológiai laboratórium munkatársa. Az utóbbinak vezetője is volt, mielőtt Heidelbergbe távozott, innen tovább utazva pedig a lembergi János Kázmér Egyetem Élettani Intézetében vállalt tanársegédi állást. 1903-1906 között Lembergben élt és itt kezdett orvostörténelemmel foglalkozni. Már a Zakopanéi tbc-szanatórium kezelőorvosa volt, amikor Lembergben filozófiát és történelmet hallgatott, és itt lett a filozófia és a történelemtudomány doktora. Lembergben a Helytartótanács levéltárának állandó kutatójaként gazdagította tudását, 1907-ben a Jqdrzej Krupinski, Galicia első protomedikusa 1772-1783 c. könyve alapján az orvostörténelem magántanárává nyilvánítják. Orvostörténeti sikerei ellenére nem adta fel gyakorló orvosi tevékenységét, mivel úgy vélte, hogy orvostörténelmet eredményesen csak úgy lehet művelni, hogy a mindennapi gyakorlat kérdéseire is választ kell találni. Volt belgyógyász (1906-1908), laringológus (1909-1910) és üzemorvos (1908-1912). Az első világháború - mint számos más kortársának - törést jelentett életében: behívták katonaorvosi szolgálatra, bár mindvégig Galíciában, a hátországban működött, a Galíciai Katonaorvosi Intézetben szerepet kapott a kolerajárvány leküzdésében, majd már polgári orvosként az egyik katonai kórház laboratóriumát vezette. Ha alkalma nyílt, levéltárakban, könyvtárakban kutatott, 1916-ban a kijevi egyetem Lengyel-kollégiuma orvostörténeti előadássorozat megtartására kérte fel. A világháború után újjáalakult Oktatásügyi Minisztériumban - Wrzosekkel egy osztályon — az egységes lengyel egészségügy megszervezésében vett részt, elsődlegesen a köz- egészségügy intézményi rendszerének megszervezésében, de bizonyos mértékben dolgozott az egyetemi ügyek területén is. Az oktatási törvény értelmében Szumowskit 1920-ban a krakkói egyetem orvosi karára az orvostörténelem nyilvános rendes tanárának nevezték ki, a kétszemeszteres tantárgyat heti 5 órában, vizsga kötelezettséggel adhatta elő. Az orvostörténelemmel egyidőben az orvosi filozófiát is előadta, illetve beépítette az orvostörténelem tananyagába az orvosi gondolkodás fejlődését, koronkénti alakulását. Az orvostörténelem tananyagának szerkezetét koronológikusan, iskolánként adta elő, főleg az oknyomozó és alapos kutatáson nyugvó ismeretanyag átadására összpontosított. Szintetikus módszerrel egyesítette az orvosi és a gyógyszerésztörténeti adatokat, folyamatokat, az egyetemes fejlődésvonalat kívánta követni előadásaiban. Szumowski már az 1920-as évben a lengyel orvostörténeti közélet jeles személyiségévé vált: egyik alapítója a Lengyel Orvostörténelmi Társaságnak, az Archiwum megalapításá9 Kapronczay Károly: Wladyslaw Szumowski (1875-1954) Cumm. de Hist. Artis Med. 60-61 (1970) 287-291.
