Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Katalin: Bányaorvoslásunk a 18. században
BÁNYAORVOSLÁSUNK A 18. SZÁZADBAN KAPRONCZAY KATALIN A bányaorvoslás, bányaegészségügy 18. századi fejlődésének bemutatását az idriai ércbányák ipar-egészségügyi helyzetének alakulásával kell kezdeni, hiszen számos alapvető felismerés, terápiás eljárás, preventív intézkedés kiinduló helye volt ez a kis szlovéniai település, amely több évszázados fejlődését és lakosai jólétét a higanyércnek köszönhette. 1575- től Habsburg fennhatóság alatt állott, így nem csak a földrajzi közelség miatt volt fontos az ottani bányászok és kohómunkások betegségeire, egészségvédelmére vonatkozó történések, adatok, intézkedések ismerete. Az idriai higanybányák évszázadokon át magukra vonták a figyelmet: a természet- tudósokat ásványkincsei, a tudós utazókat - pl. az orvosi végzettségű Edward Brown (1644-1708) - a mozgalmas település, a soknemzetiségű lakosság életkörülményei érdekelték, sokakat a meggazdagodás reménye vonzott oda. Éppen ezért már meglehetősen korai időkből származó feljegyzések is fennmaradtak az utókor számára, amelyek a település lakosságára, a bányászok és kohómunkások egészségügyi állapotára, jellegzetes betegségeire vonatkozó adatokat is tartalmaznak. A bányamunkások betegbiztosításának legkorábbi formájától, az un. társládáról (Bruderlade) már sokan és sokszor megemlékeztek, ez a szervezet működött az idriai bányavidéken is, a segélyezéssel kapcsolatban természetesen számos értékes adat található a leggyakoribb betegségekre vonatkozóan. Az első név szerint említett borbélysebész 1730-től Ph. Eckhardt volt,1 majd őt követte 1736-ban Joseph Gutt (Gueth, Guth) a hivatalosan kinevezett „Werksbader” vagy „Werkschirurg”, a borbélysebészi ismeretekkel rendelkező, nagy tapasztalatú sebész, aki ennek megfelelően, az előírások szerint meghatározott gyógyító tevékenységet végezhetett. A munkáját szabályozó felsőbb utasítás említést tett a higany- és ólommérgezéses tünetek felismerésére és gyógyítására vonatkozóan is, bár mint tudjuk a borbélysebészek belső betegségekkel nem foglalkozhattak.1 2 Gutt működése természetesen szoros összefüggésben volt a munkások betegsegélyező szervezetével, rendszabályok szerint történt a megbetegedett bányászok és kohómunkások munkavégzés alóli időleges felmentése, bérezésük rendezése (mai szóhasználattal: táppénz). A látszólagos szervezettség azonban orvosi szempontból távol állott a megnyugtató, a kor ismeret1 Bugyi Balázs: Scopoli János Antal bányaorvosi tevékenységéről. In: A Nehézipari Műszaki Egyelem Közlemény- iböl. 1. sorozat. Bányászat. 23, (1977), 2-3.füzet, 73-80. ~ Lcsky Erna: Arbeitsmedizin im 18. Jahrhundert. Werksarzt und Arbeiter im Quecksilberbergwerk Idria. Wien, Verlag der Notringes der wiss. Verbände Österreichs, 1956.54-55.
