Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)

TANULMÁNYOK - Varga Benedek: Antall József és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár

VARGA B.: Antall József és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 21 azon a szekfűi értelmezésen, amely mindenáron Széchenyi tevékenységének szemszögéből akarta a reformkort megérteni. Az Eötvös iránti érdeklődés persze nem nélkülözte sem az európai kitekintést, sem a primér jelentőséget: Eötvös végeredményben Lord Acton mellett a 19. század derekának egyik legfontosabb európai liberális gondolkodója volt (ahogy azt azóta Péter László, és Gángó Gábor kutatásai kimerítően bizonyították), s a század végi liberális magyar állam megteremtésében alapvető szerepet játszott. Antall orvostörténésszé válásában ugyanakkor fontos szerepe volt az 1830-1890-as évek forrásalapú kutatásának, amely a mo­dem magyar közegészségügyi gondolkodás, majd a 19. század végi közegészségügyi rendszer megteremtésének részletekbe menő feldolgozását eredményezte. Lumniczer Sándor, Markusovszky Lajos, Korányi Frigyes, Fodor József és természetesen Semmelweis Ignác munkásságának feldolgozása mind ebbe az irányba mutatott. Történészként talán ez volt leg­fontosabb hozzájárulása a történelemtudományhoz: pontos kép megrajzolása a magyar polgári átalakulás egyik korábban felszínes figyelmet kapott szakterületéről az orvosi és közegészség- ügyi területről. Antall munkásságának eredményeként került be a szakmai köztudatba a „pesti orvosi iskola” jelensége, azaz a Balassa, Lumniczer, Markusovszky, Semmelweis etc. köré tömörült orvosok tevékenysége. Hasonlóan komoly szerepet játszott abban, hogy igazolja, hogy a reformkor, majd 1848 közegészségügyi elképzelései (Flór Ferenc, Kovács Sebestény Endre tervezetei) milyen alapvető szerepet játszottak az 1870-es évek közegészségügyi rend­szerének kiépítésében. Ebben Antall bizonyos értelemben iskolateremtő hatást is gyakorolt: Kapronczay Károly, Szemkeő Endre és mások kutatásai részben az ő hatására hasonló téma­köröket dolgoztak fel. Antall tevékenysége érthető módon nemzetközi hírnevet szerzett az intézménynek, amit számos konferencia, világkongresszus rendezése és kiadványsorozat megjelentetése jelzett. Intézményvetését meghatározta saját tudományos érdeklődése (amely persze igen közel állt politikai elképzeléseihez), de légióként az átfogó és igényes stratégiai tervezés. Az ered­mény egy tudományterület megerősítése és egy jól szervezett közművelődési terület megte­remtése lett. Antall a jövőnek építkezett. Olyan struktúrákat, hálózatokat hozott létre, ame­lyekre a későbbiekben (húsz- harminc évvel később is) bízvást lehet támaszkodni. Több esetben olyan irányokat jelölt ki, amelyek kiállták az idők próbáját. Az orvostörténeti muzeológia a 20. század végén nagyjából abba az irányba fordult, amelyet ő tíz-húsz évvel korábban már képviselt. Mindezzel alapvetően járult hozzá, hogy az orvostörténelem a ma­gyar közműveltség, a történeti köztudat része legyen. A tehetség kitör, mondták régen a bölcsek, s ha a politikusi szerepről álmodó Antall Jó­zsef életpályájának azt a 26 évét nézzük, amelyet 1964-1990 között a Semmelweis Orvos- történeti Múzeum, Könyvtár és Levéltárban töltött, nem kételkedhetünk ennek igazában. BENEDEK VARGA, M.A. director general Semmelweis Museum, Library and Archives for the History of Medicine H-1013 Budapest Apród u.1-3. HUNGARY vargabenedek@semmelweis.museum.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom