Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KÖNYVSZEMLE
212 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) Havasalföld természeti kincsei, a medicina, epidemiológia elméleti és gyakorlati kérdései, hanem a paleontológia, epigráfia, numizmatika, sőt a korabeli filozófiai tanok recepciója is utolérhető műveiben. Önálló könyveken kívül értekezéseket is írt, amelyeket a legnevesebb európai tudományos folyóiratokban publikált. 1719 óta tagja volt a Leopoldina Akadémiának cs a Royal Socictynek is. A szebeni orvos Bécs aktív szolgálatában állt. Bár mindvégig megtartotta református vallását, a lclkészcsaládi indíttatástól mégis messze esett. A válságok elkerülhetetlenek voltak a magánéletében és a munkájában egyaránt, amelyek végül is siettették életének szomorú, tragikus végkifejletét. Köleséri Sámuel tudományos munkásságát tükröző levelei külön egységbe foglalhatók, összegyűjtésüket maga az író kezdte meg a 18. században. Igazi lendületet mégis Jakó Zsigmond adott e gyűjtőmunkának az 1950-60- as években, amikor a gyűjtés mellett az anyag módszeres feltárásának is nagy figyelmet szentelt. Ezt a munkát folytatja e jelen kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület jóvoltából, a szerzőgárda: kutatók, szerkesztők pedig mutatókkal, kommentárokkal ellátva az olvasók és a tudomány rendelkezésére bocsátják a Kölcséri-élctmü első kötetét. Köleséri tudományos érdemei kortársai számára nem voltak ismeretlenek. A levelek tarka sokszínűsége már magában is lenyűgöző. A szigorúan vett tudományos iratok mellett hivatali, udvari, kormányokhoz írott darabok is fennmaradtak, bár kevés köztük az autográf, mégis értékesek a lcvclcskönyvekbcn és -gyűjteményekben megmaradt másolatok is. E levelek megtalálhatók Magyarország és Erdély neves gyűjteményein kívül Sziléziában, Németországban, Svájcban, Angliában, a román fejedelemségekben, Törökországban és Oroszországban, e fondokat ma Berlin, Leiden, London, Zürich ismert levéltárai őrzik. Egy részük kéziratban maradt fenn, és most kerül első ízben nyomtatásban az olvasó elé. Megható és csodálatra méltó, milyen kiterjedt tudományos kapcsolatai voltak az erdélyi értelmiségieknek és különösen Kölcsérinck a 18. század elején is! Tudjuk, még életében is volt egy korpusz, amely jobb betekintést adhatott volna a szerzőjük tevékenységébe, de sajnálatosképpen elveszett. A levelek arról is tanúskodnak, hogy már maga Kölcséri is válogatott és csak azokat vette fel a gyűjteményébe, amelyek a tudományos kapcsolatait demonstrálják. Teljességről tehát nem beszélhetünk. Az orvostörténészek is haszonnal forgathatják c könyvet, hiszen c leveleknek majdnem a fele (47) tartalmaz értékes adalékokat. Köleséri széleskörű tudományos érdeklődése és az a tendenciája, hogy kapcsolatban maradhasson az európai tudósokkal, szakirodalom terén pedig begyűjtse a legfrissebb eredményeket, lépten-nyomon utolérhető, - pl. meg akarja venni Stahlnak az igényes kiadású gyógyszertanát, Bocrhaave legújabb opusát stb. A városi orvos a legváltozatosabb betegségekkel, járványokkal is szembesül és minden igyekezete arra irányul, hogy az Európában sikerrel alkalmazott gyógymódokat, gyógyeszközöket megismerje és alkalmazza. Korának legpusztítóbb betegségéről, a pestisről saját megfigyeléseit közli: a betegség összefüggését az időjárással, széljárással, amely döntő a betegség terjedésében és a fertőzés clharapózásában. Érdeklődik a törökök által sikerrel alkalmazott himlőoltás iránt, a skorbut, köszvény és egyéb betegségek is szóba kerülnek. Mivel Erdély igen gazdag ásványtartalmú gyógyvizek terén, a fürdőügy is szerepet kap a levelezésében. A levelek arról is tanúskodnak, milyen megfeszített küzdelmet jelentettek az emberre és állatra egyaránt kirótt vcsztcgzár-rcndclkezésck, a prevenció betartatása, melynek ártó következményei elöl senki nem menekülhet. Szembe kellett néznie az éhínséggel, annak minden egészségügyi kihatásával, de fel kellett vennie a harcot a babona ellen is. A kötet legnagyobb érdeme, hogy ezek a levelek összegyűjtésre kerültek és okos elrendezésük mellett sokirányú a feltárásuk. A már egyszer megtalált és megírt kapcsolatok rendszerbe szedése, a rcgcszták, appendixek adatainak felsorolása, a gondos szerkesztés és nyomdatechnikai megoldások - mind segítséget jelentenek az összefüggések felismerésében. A tájékozódást már maga a könyv apparátusa is a kívánt mederbe tereli, a könyvészeti adatok, lelőhely- és irodalomjegyzék, helynév-, személynév- és tárgymutató a háromnyelvű összefoglalással együtt már maga is kutatásra serkent. Rákóczi Katalin Józsa László: Szex a középkori Magyarországon, Budapest, Históriaantik Könyvkiadó, 2011., 242 p., ill. A szerző rendkívül érdekes és a nagyközönség előtt kevéssé ismert témát választott műve tárgyául. A középkori Magyarországról elsősorban politika- és társadalomtörténeti ismereteink vannak, a kor emberének szexuális viselkedéséről azonban keveset tudunk. Bevezetésként a magyar nyelv szexualitással kapcsolatos szavait veszi górcső alá, ezt követően a korabeli lakás- és öltözködéskultúrának szentel egy fejezetet, ezután pedig kisebb korszakokra bontva mutatja be az általa középkornak nevezett időszak szexuális viszonyait. Ez a kor azonban valamivel tovább tart, mint az általában
