Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KRÓNIKA
KRÓNIKA 199 levelezése. Hatalmas tárgyi ismeretével könnyen bekapcsolódott az orvostörténeti kutatásokba, a Weszprémi- fordítás mellett forrásértékű tanulmányokat jelentetett meg - társszerzőkkel - a 17/18. századi orvosképzés kézirataiból, a különböző egyetemek levéltáraiban őrzött kéziratos levelezésekből, kéziratokból stb. Az Orvostörténeti Közlemények 1960/70-cs években megjelentetett számaiban számos alapvetésnek számító adattári közlemény jelent meg Vida Tivadar tollából, sőt más tudománytörténeti folyóiratban is. 1970-ben a budapesti Hittudományi Egyetemen cgyháztörténcti doktori címet szerzett, disszertációját a Mohács előtti magyar gyógyító szerzetes rendek tevékenységéről írta. Ezekben az időkben Máriaremetén - kisegítőként - nyilvános lelkészi tevékenységet fejthetett ki. 1974-ben megvált a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtártól, ferences novíciusként töltött el egy évet Esztergomban. Ugyan nem lett Szent Ferenc Rendjének tagja, ám 1975-1997 között a székesfehérvári egyházmegye papjaként Mária remetén kápláni beosztást kapott, 1997-1998-ban plébániai adminisztrátor, majd ismét eredeti beosztásában működött 2005-ig, nyugalomba vonulásáig. 2004-ben tiszteletbeli kanonoki címre emelték elöljárói. Valójában ekkor sem vonult végleg nyugdíjba, hanem a helyi katolikus nyugdíjas otthon lclkipásztori teendőit látta cl. A tudományos munkától továbbra sem szakadt cl, jelentős tudományos és teológiai munkákat fordított magyarra, illetve idegen nyelvre. Nem szakadt cl szülőföldjétől, az 1990-cs évektől gyakran járt a Felvidékre, főleg volt szolgálati állomásaira lelkigyakorlatokat tartani, egykori híveit a magyar nyelv megtartására buzdította, ugyanakkor - a Pázmány Péter Alapítvány elnökeként - a felvidéki, de magyar egyházi intézményekben tanuló kispapoknak segítséget nyújtott az anyanyelven, illetve a másik ország hivatalos nyelvén folytatott tanulmányaikban. Hihetetlen energiákkal rendelkező ember volt, amiben hatalmas segítséget nyújtott neki a rendszeres úszás, amit szinte élete utolsó hónapjaiig gyakorolt és ami sok testi bajon átsegítette. 2012. október 13-án autóbalesetben hunyt el. Művelt, sokoldalú, örökké megújuló, szívós ember volt, akinek életművében az orvostörténclcm „csak” kis területet töltött ki, orvostörténeti munkássága mégis emlékezetessé teszi nevét. Kapronczay Károly SZEBELLÉDY GÉZA (1941 -2012) Fotóriporterként és újságíróként kezdte pályafutását, mindvégig az MTI munkatársa, s nyugalomba vonulásáig az intézmény vezérigazgató-helyettese volt. Jelentős szerepet játszott az értékes fotótár fénykép-archívummá történő átszervezésében. Az 1960-as, 1970-es években szerepet vállalt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiállításainak művészi értékű fotóanyagainak elkészítésében, több orvos- és gyógyszertörténeti kiadvány, album és könyv illusztrálása fűződik nevéhez. Kapronczay Károly
