Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KRÓNIKA
196 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) lyen Szigetváry Ferenc vezetésével előkészületek történtek egy megyei gyógyszerészettörténeti kiállítás megszervezésére, amelyre a tárgyakat nemcsak Szigetváry Ferenc gyűjtötte össze, hanem maga restaurálta, vele jártam a gyógyszertárakat, gyűjtöttük össze a az 1971-ben Kőszegen megnyílt kiállítás tárgyait. Ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg az a gondolat, hogy Kőszegre hozzák vissza az innen elvitt egykori Jezsuita Patika teljes bútorzatát, legyen egy Patikamúzeum. Ez találkozott Antall Józsefnek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum mb. főigazgatójának, a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkárának elképzeléseivel, hogy itt nemcsak gyógyszerészettörténeti múzeum, hanem könyvtár, egy szakmai kutatóközpont is legyen. Hatalmas szervező munka volt, amelynek részese is lettem. Így kötődött össze életem az orvostörténelemmel, azokkal a tudományos társaságokkal és szervezetekkel, amelyek meghatározták életem további alakulását." Grabarits István jelentős szerepet vállalt a kőszegi patikamúzeum szervezésében, anyaggyűjtésében és általában a kiállítás szervezésében. Ekkor érlelődött meg benne a gondolat, hogy gyógyszcrészcttörténclcm tárgykörében doktori fokozatot szerez. 1980-ban megvédte A XVIII. századi magyarországi matéria medica és annak értékelése c. disszertációját, amely elmélyült kutatói munka eredménye lett. A „gyógyszcrészcttörténclcm doktora” megtisztelő címmel kevesen rendelkeztek, az akkori ifjabb nemzedék körében csak Grabarits István. 1977-ben elvált, új munkahelyet Kalocsán talált. Erről így írt: „ Olvastam egy álláshirdetést, hogy Kalocsán OTP lakásjoggal belvárosi gyógyszertárnak vezetőt keresnek. Megpályáztam, így lettem a 12/44-es Gyógyszertár vezetője, az egyik beosztott gyógyszerész későbbi feleségem Ihász Zsuzsanna volt. Az Ő Édesapja és nagyapja Ihász Nándor szintén gyógyszerészek voltak. 1979-ben született István fiúnk, aki viszi most a patikát. Szegeden végzett, nagyon szereti a gyógyszertári munkát. Kisebbik fiúnk Gábor 1981-ben született, ő gépgyártástechnikával foglalkozik. " Az 1970-cs évek végén a gyógyszerésztörténészek közül többen sajnálták Grabarits István váratlan döntését, viszont kétkedéseiket Grabarits István megcáfolta: 1978-től a kalocsai Érseki Főkönyvtár rendszeres kutatója lett, elmélyült kutatásokat végzett az értékes orvos-, gyógyszerészettörténeti és botanikai munkákban, 1981-ben először Kalocsán, majd Budapesten, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban kiállítást rendezett Kalocsa könyvritkaságaiból, tudománytörténeti kézirataiból. Az előbb idézett nyilatkozatában erről így szólt: „A kalocsai Érseki Könyvtár egy aranybánya, 800 kötet 1800 előtti orvosi könyvei találtam. Azt kell mondanom, hogy az egyetemi és a Széchényi Könyvtár mellett Kalocsán őrzik a legtöbb orvosi kódexet, ősnyomtatványaival felbecsülhetetlen értékűek. " Nevéhez fűződik a kecskeméti Orvos-Gyógyszcrészcttörténcti Múzeum megszervezése, kiállításának szakmai előkészítése és megrendezése. (Sajnos azóta nem eredeti helyén látható.) Szakmai elismerését jelentette, hogy a Magyar Orvostörténeti Társaság és a Magyar Gyógyszerészi Társaság közös gyógyszerészettörténeti szakosztályának 1984-1992 között alelnökekcnt, majd 1992-2001 között elnökeként működött. Szervezésében kiváló szakmai előadások voltak, nem rajta múlott, hogy az 1990-es években bizonyos távolodás történt a MGYT és a MOT között, új formák születtek a tudományos társasági életben. A Magyar Orvostörténeti Társaság 1994-ben alelnökévé választotta, e tisztséget haláláig betöltötte. Hosszas mérlegelés után 2002-ben - 22 támogatóval - megalapította a Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaságot, amelynek alapító elnöke maradt haláláig. A Magyar Gyógyszerészi Társasság új alapszabályzata csak gyógyszerészeknek biztosít tagságot, amelynek következtében a gyógyszerészet- történcti szakosztály tagságának legalább 80 %-át elvesztette volna, mivel a bölcsészek, botanikusok, műszaki végzettségűek nem lehettek volna tagjai a társaságnak. Elsősorban Grabarits Istvánnak köszönhető, hogy a negyedévenkénti tudományos ülések, az évente megrendezésre került Gyógyszerészettörténeti nyári egyetem népszerűvé váltak nemcsak a gyógyszerészettörténészek körében. Az utolsó három már határon túli magyar városban (Nagyvárad, Szabadka, Pozsony) került megrendezésre, találkozási lehetőséget nyújtott az ott élő magyar gyógyszerészeknek. A Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaságot a Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság is tagtársaságainak sorába fogadta, maga Grabarits István tagja lett a Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Akadémiának is. A Román Gyógyszerészettörténeti Társaság is tiszteletbeli tagjai sorába hívta. A rendszerváltozás éveiben Grabarits István aktív résztvevője és alakítója lett a gyógyszerészi közéletnek, egyik szervezője lett a Magyar Gyógyszerészi Kamarának, amelynek 1989-2003 között vezetőségi tagja, 1991- 1994, majd 1999-2002 között alclnökc is volt. Tudományos munkásságának elismerését jelentette, hogy a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi docensi ranggal tisztelte meg. Az 1990-es évek derekán magánosította az addig vezetése alatt állt kalocsai gyógyszertárat és sikeres vállalkozó lett. Pályafutása alatt számos kitüntetésben részesült, 1991-ben Kiváló Gyógyszerész lett, 2000-ben elnyerte a Magyar Orvostörténeti Társaság Weszprémi István , 2001-ben a Magyar Gyógyszerészi Társaság Ernyey József jutalomérmét, 2003-ban Kalocsa város Életmű-díjjal tüntette ki, de ebben az évben a Magyar Köztársaság Érdemrend
