Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
ADATTÁR - Pásztor Emil: Kiegészítések "A koponya anatómiája" című cikkhez
PÁSZTOR E.: Kiegészítések 193 nyésztés és a fejlődésmechanika nézőpontjait egyesítő kutatásai a biológiai megismerés eddig nem sejtett útjait nyitották meg”. A koponya és a koponyacsontok fejlődését 9 oldalon tárgyalja. 30 évvel később jelent meg a hazai biológiai kutatás összefoglaló monográfiája Törő szerkesztésében: Az élet alapjai (Gondolat könyvkiadó, 1966). A hazai biológiát kutatók színe-java megtisztelő felkérést kapott egy-egy fejezet megírására a következőképpen: 1. Kiszely György (élő és élettelen), 2. Újhelyi Sándor (Az élet fizikai alapjai), 3. Straub F. Brúnó (Az élet kémiai alapjai), 4. Törő Imre (A sejt), 5. Török László József (A szaporodás), 6. Ács Tamás (Az öröklődés alapjai), 7. Balázs András (Az öregedés biológiai alapjai). Törő Imre egyike volt a szövettenyésztés meghonosítójának hazánkban. 1946-ban választották az MTA rendes tagjának. 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Szentágothai János (1912-1994) A korszak legzseniálisabb anatómusa, orvosi diplomáját 1936-ban szerezte a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán. Medikus korától, 1935-től 1944-ig katonai szolgálati behívásáig a magántanári címet érte el. Friss diplomásként a világhírű bázeli egyetem anatómiai intézetében folytathatta kutatásait. Kutatásának fővonala egész életében a kísérletes agykutatás volt, ezen belül a szemmozgások, egyensúlyi működések, magasabb agytörzsi reflexek és az idegi gátlás, magasabb idegközpontok szervezeti alapjai voltak. Tele volt új tudományos ötletekkel, de magával szemben is szigorú volt az eredmények értékelésekor. 1946-tól a pécsi Orvostudományi egyetem anatómiai Intézetének vezetője volt 1963-ig, mikor is meghívással a Budapesti Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanáraként működött 1976-ig. Működésének évtizedei alatt, munkássága elismeréseként, sok külföldi akadémia, egyetem, társaság és egyesület választotta meg levelező-, külső-, tiszteleti- tagként. Az 1971-ben megjelent Functionalis anatómia bevezetőjében ismerteti álláspontját a funkcionalitás értelmezéséről és annak szükségességéről, példaként éppen az agyat, ill. a koponyát említve. Mivel a dolgok lényegéről van itt szó in extenso néhány sort ismertetek: ,,Az általános orvosi működés szempontjából ma már nem szükséges megkívánnunk a koponyáról azokat az abszolút anatómiai ismereteket, amelyeket a klasszikus anatómia anyaga előírt. Helyette leírásunk arra törekszik, hogy az általános orvoslás gyakorlati igényei számára nélkülözhetetlen általános tájékozottság mellett súlypontilag azokat a részleteket ismertesse meg, amelyek nélkülözhetetlenek a koponyában elhelyezett agyvelő, érzékszervek, zsigeri szervek, úgyszintén ezek vérellátása és az agyidegek megismeréséhez. E cél érdekében a minimumra redukáljuk az egyes koponyacsontok leírását és e téren csak annyit adunk erősen sematizálva, amennyiben az egész koponya főbb tereinek és összeköttetéseinek megértéséhez szükséges Az MTA rendes tagja 1967-ben, alelnöke 1973-1976 közt, elnöke 1977-1985, illetve 1985-1994 között országgyűlési képviselő. 1950-ben Kossuth-díjat, 1970-ben állami díjat kapott. Fő kutatási területe az agykutatás volt. Kutató tevékenysége csúcspontjainak tekinthetjük az alábbi öt munkáját: 1. Kiss Ferenccel közösen szerkesztett anatómiai atlasz, amely 2002-ig 32 nyelven 82 kiadást ért meg. 2. Flerkó Bélával, Mess Bélával és Halász Bélával
