Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Varga Benedek: Antall József és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
VARGA B.: Antall József és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 13 nyezte a gyógyítás tárgyi emlékeit is. A kialakuló kollekció zöme azonban továbbra is könyv és kéziratanyag maradt. Az intézet 1938-ban vette fel alapítója nevét. Franciaországban az első nyilvános anatómiai-patológiai gyűjtemény kezdetei 1795-re nyúlnak vissza. Ekkor jön létre Jean-Batiste Thillaye (1765-1801) vezetésével egy új katonasebészeti iskola, amely a képzés színvonalát és gyorsaságát javítandó, gazdag anatómiai viaszmodell és patológiai preparátum gyűjteményt kap, amelyet a korban használatos sebészi eszközökkel egészítenek ki. Az akadémia felállítására a minta minden bizonnyal tőlünk, helyesebben 11. József császár, a kalapos király udvarából származik. II. József és öccse, a későbbi II. Lipót által az 1780-as években létrehozott bécsi Josephinum felépítésére és anyagára emlékeztet a francia alapítás. Franciaországot a következő impulzus félévszázaddal később Nagy Britanniából éri: 1844-ben a korabeli francia orvostársadalom egyik vezető alakja Mathéo Jósé Buenaventura Orfila (1787-1853) felkeresi a londoni Hunterian Museum-ot, amelyhez foghatóról odahaza még csak nem is álmodtak. Befolyását felhasználva sikerül megalapítania az Orfila Múzeumot (Musée Orfila), amely már a nyilvánosság számára mutatott be egy anatómiai-patológiai kollekciót kisebb részt kiegészítve régi orvosi eszközökkel. Újabb évtizedek múltán 1904-ben az általános orvostörténeti múzeumalapítási hullám során döntenek a két intézmény, a korábbi katonasebészi akadémia és a Musée Orfila gyűjteményeinek egyesítéséről. A döntésben jelentős szerepet játszott az 1902-ben megalakult Francia Orvostörténeti Társaság (Société Franqaise d'Histoire de la Médecine) és elnöke és a párizsi egyetem orvostörténet professzora Raphael Blanchard (1846-1919). A kialakítandó gyűjtemény a párizsi egyetem orvoskarának égisze alatt működött volna, azonban, a múzeum megszervezése és megnyitása nagyon elhúzódott, ahogy - mint majd alábbiakban látjuk - nálunk is történt. Blanchard nem élte meg a megnyitást, amely az 1921-es II. Nemzetközi Orvostörténeti Kongresszus ünnepélyes külsőségei között zajlott le. A múzeum folyamatos anyagi nehézségekkel küszködött, amelyek a silány elhelyezésből, és többszöri költözködésből, és a támogatások hiányából fakadtak. A háborús pusztítások után végül csak 1985-ben (!) kapott megfelelő épületet. A múzeum, amely azóta is ismétlődő bezárásokkal küzd jelenleg az Université Réne Descartes (Paris V) keretei között működik. A másik jelentős francia kollekció a normandiai Musée Flaubert d’Histoire de la Médicine gyűjteménye, amelyet 1901-ben alapítottak. A Rouenben létrehozott intézmény a Sudhoff intézethez hasonlóan eleinte szintén orvos- és gyógyszerészettörténeti könyvanyagot gyűjtött, azonban a tárgyi anyag gyűjtése kezdettől fogva szerepet játszott. Ennek okát abban leljük fel, hogy a napóleoni kor híres sebésze Jean-Baptiste Laumonier (1776-1822) 1806-ban itt állította fel anatómiai viaszbábu-készítő műhelyét, s ennek a kollekciónak egy része szerencsésen itt is maradt. A Flaubert Múzeum modem orvostörténeti múzeummá azonban szintén csak 1945 után vált. Orvostörténeti gyűjtemények Magyarországon Idehaza az első magyar orvoskar kései megalapítása (1769) miatt a természettudományos gyűjtemények fejlődése is nehézkesen indult. A pesti orvoskar 1784-ben vette át a bölcseleti kartól a természetrajz tanszékét (história naturae specialis), amely ekkor az állat- és ásványtanra terjedt ki, mivel a növénytant a bölcseleti kar vegytan tanára adta elő egészen
