Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
ADATTÁR - Nagy-Tóth Mária: A gyógyítás ára a Batthyány udvarban 1633 és 1664 között
134 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) ki. A számadáskönyvekben is felbukkant, egyedüli feladataként a gyógyfüvek felkutatását és gyűjtését jelölték meg.29 A jegyzékek 1645-től egészen 1658-ig kimutatják füszedő asz- szony jelenlétét Németújváron, Szalónakon 1649-től 1651-ig, majd 1656-tól 1658-ig, Rohoncon pedig 1649-től - kivétel az 1654-es év - 1655-ig dolgozott egy. Iványi Béla a számadási iratokban nem talált Rohoncon füszedő asszonyra vonatkozó információt 1649- ben, így azt a következtetést vonta le, hogy vízégető András egyedül dolgozott a patikában, csak egy orvosnő volt körülötte. A jegyzékek alapján azonban elmondható, hogy ez a megállapítás nem helytálló, mert 1649-ben igenis dolgozott fűszedő asszony Rohoncon, sőt ebben az évben még vízégető Erasmus is ugyanott található. Vagyis: 2 vízégető és egy füszedő szorgoskodott a rohonci udvarban az 1649. május 17-i ordináriumok alapján. Ugyanez a helyzet állt fent 1650-ben és 1651-ben is. A többi évre jellemző, hogy egy vízégető és egy füszedő volt jelen, de a számadási iratok itt is eltérést mutatnak: 1655-1658-ban azok szerint Erazmus, Adám és egy névtelen vízégető, továbbá egy füszedő asszony dolgozott.30 Egy füszedő asszony bére 1645-től 1650-ig napi Vt pint borból és két darab cipóból állt, majd ez napi 'A , illetve 2/4 pint borra változott. 1658-ban a számadások szerint megkapta a rendes bor, cipó és hús javadalmát.31 Egy fűszedő asszonyt ismerhetünk meg név szerint a forrásokból: 1649-ben Rohoncon szolgált Arthné, Susanna. 1653. április 6-ai fizetési jegyzékben a németújvári füszedő asszonynak 3 és 'A köböl rozst és 1 köböl hajdinát állapítottak meg, mert „az Annok névő Árvának (mely Törökországban fogva vöt) az fejét meg gyógyította”. Erről a számadási iratok is megemlékeztek.32 Ugyanezen jegyzékből tudjuk meg, hogy a rohonci fűszedőnek 8 forintot ítéltek meg fizetésként. A fiirdős 1642-ben Németújváron tűnik fel egy német fűrdős, akinek neve nem szerepel a prebendajegyzékben. 1651-ben Pinkafőn, Szalónakon és Rohoncon is dolgozott fürdős. A pinkafői fürdésnek 2 köböl búzát és ugyanennyi köböl rozst adtak Borostyánkőről, míg a német fürdős napi 'A pint bort és 2 darab cipót kapott. A szalónaki német fürdős 1651-től 1653-ig, illetve 1655-től 1659-ig szerepel a forrásokban, de 1663-ban újra feltűnik. 1655 és 1658 között fizetsége napi '/2 pint bor és 2 cipó, 1659-ben és 1663-ban naponta csak 1 cipót kapott. 29 Iványi, 1956. 16. 3,1 U.o. 18. 31 U.o. 32 11 „
