Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
ADATTÁR - Nagy-Tóth Mária: A gyógyítás ára a Batthyány udvarban 1633 és 1664 között
NAGY-TÓTH M.: A gyógyítás ára a Batthyány udvarban 133 Iványi Béla tanulmányában a Batthyány család számadási iratait vizsgálva megállapította, hogy az első név szerint megemlített vízégető egy bizonyos István (Steffli) nevű személy volt, aki 1634-ben Németújváron dolgozott.23A prebenda-és konvenciós jegyzékek alapján kimutatható ugyanitt 1634-ben az Erasmus nevű vízégető is. Steffli évi 12 forintot keresett a számadások szerint, a jegyzékek Erasmusnál csak a napi % pint borról adnak tanúságot ekkor. 1634 után Erasmus neve csak 1649-től tűnik fel újra, de már Rohoncon, és egészen 1655-ig nyomon követhető jelenléte az udvarban. Erasmus fizetése megegyezik Anderliéval. A jegyzékek egyszer említik készpénzbeli fizetését: évi 13 forintot 1653-ban. 1638-tól szerepel a számadásokban a vízégető Anderli vagy András, akit a jegyzékek csak 1642-től említenek, s akinek járandóságai között heti 5 font tehénhús, napi fél pint bor és 2 darab cipó szerepel. Iványi megemlíti, hogy némi pénzjáradékot is kapott, a jegyzékekben készpénzben történő fizetésről nem esik szó. Anderli Rohoncon és Németújváron is dolgozik, 1642-től 1651-ig említik az általam vizsgált források. Még egy vízégető neve bukkan fel a forrásokban, név szerint Adómé, aki 1646-ban tűnik fel először Rohoncon, majd 1656-ban Németújváron.24 Javadalmazása a másik két víz- égetőével azonos. Vízégetőkkel 1658-ig találkozunk, ezután sem a számadások sem a jegyzékek nem említik őket. Iványi leszögezi azt a tényt, mely szerint a vízégetők rendszerint férfiak voltak, de „ a XVI. század végén Rohoncon működött egy vízégető asszony, 1640-41-ben pedig Németújváron találunk egy vízégető asszonyt, akinek a nevét nem ismerjük, azonban ez is megkapja a napi fél pint bort valószínűleg a többi élelmiszerrel együtt”. Vízégető asszony nem jelenik meg a jegyzékekben. A füszedő asszonyok A gyógynövények begyűjtését a fűszedő asszonyok végezték.25 A gyűjtött gyógynövények a padlásra - gazdag kastélyokban a „füllesztő házakba" - kerültek, ahol a szárítás, tárolás, válogatás történt.26 A gyógyszerkészítésre előkészített - tisztítás, aprítás, rostálás, szitálás - drogok - innen „ drogpadlás " - a ládafiás állványzatán illattal töltötték be a padlást.27 28 A gyógynövényeket azután „megfelelő módon lyukacsos bőr -, vagy szellőzőzacskóban tartották, mindegyikre kicsike hatszögletű deszkadarabocskát akasztottak, s arra rótták fel a szer nevét, hasznát pedig külön könyvekbe jegyezték be, később a XVII. századtól fogva sokszor a kalendáriumok jegyzeteiben találjuk őket”.2S 1634-ben Németújváron már dolgozott egy fűszedő asszony, aki megkapta a napi % pint borát. Járandósága mellett feltüntették, hogy munkájára, idénymunka lévén, „csak nyáron" tartottak igényt. A következő adatot 1645-ben találjuk, ekkor a németújvári fűszedő asszonyt a fraucimmerek csoportjában tüntették fel, fizetése napi Zi pint bort és 2 cipót tett 23 Iványi, 1956. 8. 24 U.o. 15. p. Perl Adám konvencióját szintén Iványi Béla tette közzé tanulmányában. 29. 25 Kincses, 1993. 39. 26 Dr. Bcnczc József: Az empirikus doktorkodásról cs annak kéziratairól. In: Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicinae Himgarica. 1957. 6-7. kötet. 221. (továbbiakban: Bcnczc, 1957.)Vida, 1994. 78. 27 Vida, 1994. 79. 28 Bcnczc, 1957.221.
