Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KÖZLEMÉNYEK - Szmodits László: Diósszilágyi Sámuel (1882-1962) főorvos életútja és az "Orvosi intelmek"
SZMODITS L.: Diósszilágyi Sámuel (1882-1962) főorvos életútja 111 „ Szokd meg, hogy pácienseid emlékező tehetsége nemcsak az anamnézist, de a honoráriumot illetőleg fogyatékos. ” „Pénz, mindig csak a pénz! Mennyi mindent megöl ez az emberben. Az orvosnak sohasem szabad pénzbajokkal küszködnie, mert ezt a betegséget soha nem tudja meggyógyítani: vagy egy életre szóló fertőzést kap tőle, vagy rövidesen belepusztul. " „Az orvosi hivatás szent, mint a papé, talán még ennél is szentebb. Ebből következik, hogy hivatásunk nem üzlet, hanem művészet. Éppen ezért állandóan a legfontosabb helyzetek előtt állunk. Állandóan anyagiasság vádjával illetnek bennünket. Pedig, mi tudjuk, mennyire égeti a tenyerünket a honorárium. Fiatal koromban mindig szégyelltem magamat, ha a honorárium összegét kérdezték tőlem. Vigyázz azonban, hogy túlzó idealista ne légy, mert azok még mind éhen haltak. ” ,,Bámulatos, hogy az emberek milyen könnyen szórják a pénzt olyan dolgokra, amíg alapján az egészségüket ássák alá, — és milyen vérverejtékkel izzadják ki azt a pár garast, amibe a tönkretett egészségük helyreállítása kerül. — Ebből is láthatod, hogy nővel, lóval, kártyával és borral nem konkurálhatsz. ” Az orvos és a gyógyszerész kapcsolatáról és általában a gyógyszerekről is számos találó példával találkozhatunk: „ Specialitást rendeltél, mert biztos hatású gyógyszert akarsz adni a betegnek, — mentegeted eljárásodat. Nem tudsz receptet írni, — mondja a patikus, és alighanem neki van igaza. " „Ne beszélj annak az orvosságnak színéről és szagáról, melyet legalább egyszer meg nem néztél és meg nem kóstoltál ”. „Ne rendelj chinint annak, akinek a 'zuggató por' íze még a fülében van, mert hamarosan megállapítja rólad, hogy kevesebb a végott dohányod, mint a patikusnak. ” „Ne restelkedj be-benézni a patikába. Mert ha a táját is elkerülöd, akkor is azzal gyanúsítanak, hogy összejátszol a patikusssal. ” ,, Kaus Gina, a divatos regényíró ezeket mondja: a morfinizmus nem egyéb, mint részletekben való öngyilkosság. Az ember egy kis kölcsönt vesz fel a kegyes feledés és megsemmisülés tőkéjéből, aztán egy második kölcsönt, ötödik, tizedik kölcsönt, míg aztán menthetetlenül eladósodik a halállal és mindennap fizet egy kis életkedvvel és ellenálló erővel, amíg felélt mindent. — Minden szó igaz. Vigyázz és százszor is gondold meg, mikor adj morfint a beteged kezébe. ” „Notnagel írta le a következő mondatot: ,Ha a legmagasabb az erkölcsi cél: másnak jó tenni, — úgy az orvosi művészet gyakorlásában bizton nagy és nemes cselekedet a haldoklónak elmúlását megkönnyíteni. Szent igaz! Ha majd már te is annak ismered el, akkor nem adsz többé a haldoklónak morjin helyett coffeint. ” Az alábbi egy hosszabb, de nagyon tanulságos történet: „Egy világjáró újságíró, Richard Katz följegyzéseiben olvastam a következő kis történetet: Amikor Luxorban járt az újságíró, felkeresett egy tapasztalt öreg orvost. Nem kellett sokáig várakoznia az előszobában, mert Luxorban az a szokás, hogy ott a beteg bemehet az orvos rendelőjébe akkor is, ha történetesen egy másik beteget vizsgál. Így tett az újságíró is. Az öreg orvos éppen egy idős pácienssel foglalatoskodott, s miután végzett vele, gyorsan felírt valamit egy receptre.- Itt van a Korán tizenkettedik szakasza. Írasd fel magadnak jó nagy betűkkel, akaszd az ágyad fölé és naponta olvasd el háromszor figyelmesen és hangosan. A beteg átvette a cédulát és mély hajlongások közt kifelé indult.
