Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
80 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217(2011) 1861-ben írt Megalázónak és megszomorítottak című regényben a békeszerető, jóságos Nelly szenved a rohamoktól és az azt követő állapotoktól. A leghíresebb epilepsziás karakter Miskin herceg, A félkegyelmű (1868) főhőse, akiről a későbbi korokban állították, hogy Dosztojevszkij saját rohamait és saját állapotait írta le rajta keresztül, holott orvosai nem tanácsolták, hogy visszaemlékezzen epilepsziás rohamaira. Az 1871-es Ördögökben Kirillov, az ateista misztikus szereplőnek vannak eksztatikus élményei, mig az író utolsó regényében, A Karamazov testvérekben (1879-80) Aljosa édesanyja és Szmergyakov, az apa törvénytelen, bűnös, kitagadott fia epilepsziás, aki egyébként egy színlelt roham során megöli az apját. [ROSSETTI, 2005] Tanulmányom e fejezetében ez utóbbi három regényről és a már említett szereplőkről szeretnék szót ejteni és némileg bizonyítani epilepsziájuk hiteles ábrázolását. 3.1. Hogyan lehet felismerni az epilepsziás beteget Dosztojevszkij szerint? „A csuklyás köpeny gazdája is huszonhat vagy huszonhét éves fiatalember, a közepesnél valamelyest magasabb termetű, sűrű haja hirtelenszőke, orcája beesett, hegyes, gyér szakálla csaknem egészen fehér. Szeme nagy, kék és figyelmes, tekintetében van valami nyugodt, de nyomasztó vonás: tele van azzal a különös kifejezéssel, amelyről némelyek első pillantásra felismerik az epilepsziás beteget. Máskülönben kellemes a fiatalember vékony és szikár arca, de színtelen, most pedig szinte kékre fagyott. ”26 Dosztojevszkij így gondolta ugyan, de ma már tudjuk, hogy valójában külső jegyek alapján nem lehet megállapítani azt, hogy valaki epilepsziás. A tekintet árulkodó lehet a betegség tényét illetően, de a betegség természetére ebből nem lehet következtetni. Az illető éppúgy lehet skizofrén vagy drogfüggő, mint epilepsziás. Úgy tudjuk, hogy Fjodor Mihajlovics nem ismert más epilepsziást a környezetében,27 így valószínűleg saját élményeire és tapasztalataira hagyatkozott epilepsziás regényalakjai megformálásakor. 3.2. A félkegyelmű (1868) A regény Dosztojevszkij második európai kőrútjának idején készült, ekkor feleségével Genfben telepedtek le hosszabb időre. Az, hogy külföldön írta regényét, jelentős tény az író nemzeti tudatának megerősödésében, abban, hogy mit jelent orosznak lenni. Ebből következik, hogy A félkegyelmű minden mozzanatában az akkori Oroszországról szól és minden szereplője ízig-vérig orosz. A regény epileptikus karaktere a főhős, Lev Nyikolajevics Miskin herceg. „A tökéletes jóról akarok írni egy regényt...”28 Miskin herceg megformálása kifogástalan, gyönyörű munka, a herceg jól megkomponált, felsőbbrendü lény. ,fíiskin herceg eszmény, szimbólum és egyben determinált anyag, hús - vér - és legfőképpen ideg-ember. ”29 Miskin herceg Oroszországba érkezvén sok ember életének részévé válik. A maga naivitá26 Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű (1981) 8. 27 Feltételezem visszaemlékezéseiből, leveleiből kiderült volna. 28 Dosztojevszkij: Tanulmányok, levelek, vallomások (1972) 29 Kuncz Aladár: Dosztojevszkij miszticizmusa (1924)
