Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)

TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében

DOSZTOJEVSZKIJ EPILEPSZIÁS TAPASZTALATAI ÉS EPILEPSZIA -ÁBRÁZOLÁSA A MAI NEUROLÓGIA TÜKRÉBEN

HORVÁTH ZSUZSANNA

Mottó: „ Mint ahogyan az ember nem tudja felfogni egy könyv értelmét, ha csupán kezében tartja vagy a lapjait forgatja anélkül, hogy elolvasná, úgy nem hoz neki semmilyen hasznot sorsának lepergése, ha nem fogja fel az értelmét; a történések követik egymást, mint egy könyv levelei, melyekben a halál lapoz; csak azt tudja: megjelennek és eltűnnek, és az utolsóval véget ér a könyv. ” (Gustav Meyrink: A fehér dominikánus)

Bevezetés

Nagyon sok Dosztojevszkij művet olvastam már a gimnáziumi évektől kezdődően és feltűnő volt, hogy az író mennyi szerencsétlen sorsot, eltékozolt életet, hisztérikus nőt és beteg, epilepsziás szereplőt vonultat fel regényeiben. Azt is tudtam, hogy regényalakjai nem véletlenül epilepsziásak, hiszen szerzőjük is ugyanebben a betegségben, a „morbus sacer"-ben szenvedett.

Jóllehet gyógypedagógiai tanulmányokat folytattam, mindig érdekeltek a gyógypedagógia és az orvostudomány határterületei. Munkámban összefoglalom Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij betegségével kapcsolatos saját kutatásaimat és az idevágó orvostörténeti szakirodalom megállapításait.

1. Dosztojevszkij személyes epilepsziás tapasztalatai

1.1. F. M. Dosztojevszkij élete és munkássága az epilepszia tükrében

F. M. Dosztojevszkij 1821-ben született Moszkvában, a család második gyermekeként. Mihail bátyjával igen szoros kapcsolatot ápolt egészen testvére 1864-ben bekövetkezett haláláig. Dosztojevszkij gyermekkora sok keserűséggel telt, apja kegyetlen, erőszakos ember volt, noha orvosként praktizált egy katonai kórházban. 1837-ben, édesanyjuk halála után, apjuk katonai iskolába küldte a két legidősebb testvért, Mihailt és Fjodort. (Hadmérnöki Intézet)