Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Gaal György: Erdély iskolateremtő sebésztanára: Brandt József halála centenáriumára
62 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) fővédnöke az uralkodó és felesége volt. 1884-ben már felállították Budán az Erzsébet királyné nevét viselő kórházat. Kolozsvárt az 1880-as években folyik a szervezkedés. 1890- től válik ténylegesen működőképessé az egylet Kolozsvári Választmánya, ettől az évtől ugyanis nyomtatott évi jelentéseket tesz közzé. Ekkoriban az elnök gróf Mikes Miklós és gróf Schweinitz Gyuláné Nemes Ilona grófnő. Az egyletnek 302 tagja van, orvosa pedig Brandt József. Brandt az 1890-es évek elején lehangolónak és kilátástalannak találta a kolozsvári sebészet helyzetét. A Karolina Kórházba igényesebb betegeket nem utalhatott be műtétre. Ezért javasolta a Vöröskereszt Egylet helyi választmányának egy külön kórház felállítását. Schweinitz Gyuláné felkarolta az ötletet, 1892-ben létrehozzák a kórházi előkészítő bizottságot Brandt elnökletével. 1895-ben 1500 négyszögöles telket vásárolnak a Külső Magyar utcában, az utca felöl tekintélyes földszintes házzal, mögötte a Malomárokig érő kerttel. A meglévő épületben 1895 decemberében nyílik meg a kórház, 1896 februárjától már Brandt operál is ott. 1897-ben igény mutatkozik újabb épületek felhúzására. Alpár Ignác fővárosi építész díjmentesen készíti a terveket. A század végéig folynak az építkezések. 1898-ban az uralkodótól engedélyt kémek, hogy a kórház viselhesse Erzsébet-Mária főhercegnő nevét. Úgyhogy a hivatalos elnevezés ez lett: Az Országos Vöröskereszt Egylet kolozsvári választmányának Erzsébet-Mária Kórháza. Egy-kétágyas szobákkal, nagy műtővel, modern felszereléssel, köztük Röntgen-géppel, illő fürdővel és illemhelyekkel ellátott szanatórium jött létre Brandt igazgatása alatt. A főépület elé 1907-ben Brandt felállíttatta az 1900-ban elhunyt Schweinitzné Zala Györggyel készíttetett mellszobrát. Az új egyetemi klinika megnyitásáig egész Erdélyben páratlan volt ez az intézet, amelyben békeidőben 40 beteget lehetett elhelyezni, de háború esetén akár 112 katonát és tisztet is ápolhattak. A kórháznak Brandt mellett egy alorvosa és egy kórboncnoka volt. Az utóbbi tisztséget 1896-tól Buday Kálmán professzor töltötte be 1913-as budapesti kinevezéséig. Az alorvosok: Imreh Domokos 1900-ig, amikor meghívják Székelyudvarhelyre főorvosnak. Utóda Hevesi Imre, aki miután a magántanári címet megszerzi, a kórház címzetes főorvosa lesz. 1907-től Szegedy József az alorvos, ő 1910-ben kapja meg a címzetes főorvosi titulust. Brandt halála után Bénél Jánosra bízzák a kórház vezetését. A kolozsváriak az intézményt egyszerűen csak Vöröskereszt Kórháznak nevezték. Az itteni bennfekvés, gyógykezelés nem volt olcsó dolog, s hogy a szegényebb betegek is részesülhessenek a kórház előnyeiből, hat „ágyalapítványt” létesítettek, melyek egy-egy személynek a szállás- és kosztköltségeit fedezték. Brandt különben nem tartozott a pénzéhes orvosok közé, néha jótékonykodott, elhárította a honoráriumot. Növendéke, Parádi Ferenc így ír le egy esetet: „A betegtől soha nem kérdezte, hozott-e pénzt magával. Mindig talált valami ürügyet arra, hogy a szegény betegeket mentesítse a fizetési kötelezettség alól. Magam is tanúja voltam annak a jelenetnek, mikor egy nagycsaládú középiskolai tanár a jól sikerült műtétért fizetni akart. Brandt ismerve a család nehéz anyagi helyzetét, kijelentette, hogy tanárkollégától nem fogad el díjazást. Pedig hát nem könnyű belemagyarázni kollegialitást egy orvostanár és egy középiskolai tanár viszonyába. ”56 56 Parádi Ferenc: A kolozsvári egyetem századvégi orvostanárai. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Désen 1942. október hó 18-20. napján tartott tizenhetedik vándorgyűlésének Emlékkönyve. Szerkesztette Szabó T. Attila. Kolozsvár, 1943. 121-130.
