Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Józsa László: A kórházi rendszer kialakulása a bizánci Birodalomban
TANULMÁNYOK A KÓRHÁZI RENDSZER KIALAKULÁSA A BIZÁNCI BIRODALOMBAN JÓZSA LÁSZLÓ Az ókori előzmények - Ókori gyógyintézetek, hatósági orvosok A Kr.e. 4. században készült Decorum című összefoglaló mű így ír: „Ha a beteghez mégy, melegítsd meg a kezedet". További tanácsai is a betegek házi ápolásáról szólnak, de szó sincs benne fekvőbeteg intézetekről. Plutarkhosz szerint a beteg sebével, fogfájásával felkeresi az orvost, ám ha súlyos beteg, lázas, akkor az orvos házhoz megy. Az ókorban az egész Mediterráneumban elterjedt volt a templomi gyógyászat, amelyet férfiak és nők egyaránt igénybe vehettek. Sokan az aszklépeionokát tekintik a kórházak ősének, azonban számos olyan elemet tartalmaztak, amelyek megkülönböztetik a (mai) fekvőbeteg-intézetektől. A gyógyulni vágyók a templomban, vagy az azzal összefüggő épületben aludtak, mindenki magát látta el, a pácienseket nem élelmezték, gondozták, ápolásukról nem beszélhetünk. Némely kutató nem a modern kórházak, hanem a szanatóriumok (klimatikus gyógyhelyek, gyógyfürdőkórházak) ősét látja az aszklépeionban. A templomi gyógyászatban a valódi orvoslás és a vallási ceremónia keveredett (pl. a templomi álmok magyarázata), olykor ez utóbbi jutott túlsúlyra. Az aszklépeion szerepét vette át Bizáncban az oikosz (=szentház), a templomokban, kegyhelyeken végzett csodás gyógyítás. Amint az aszklépeion, úgy az oikosz is komplex jelenség, a gyógyító szentek köntösében Aszklépiosz élt tovább. Az ógörög aszklépeion tulajdonképpen pszichés gyógyítást végzett, s mint ilyen, hasonlítható a modern idegszanatóriumokhoz is. A római valetudinarium a szolgákat, rabokat, légionáriusokat fogadta be, az aszklé- pioszi templomi és ispotály-gyógyászat egyfajta keverékébe. A iatreion az írásos és régészeti (Pompei) emlékek szerint tulajdonképpen sebészeti járóbeteg-rendelés volt. Némelyek esetleg gyengélkedő szobát tartottak fent. Többségük mellett vendégszoba (xenon) létesült a kísérők és a messziről érkezett betegek részére. Aranyszájú Szent János szerint a 4. századi Konstantinápolyban több iatreion működött, nagy részükben sebészeti beavatkozást, néhányban szemműtéteket végeztek, de betegágy nem tartozott hozzájuk, mai fogalmaink szerint (sebészeti) járóbeteg-rendelőnek feleltek meg. Aranyszájú nemcsak leírta a konstantinápolyi iatreionokat, hanem össze is hasonlította a jeruzsálemi Bethesda Kórházzal, amelyben fekvőbeteg ellátás történt. Konstantinápolyban Szent Szampszon létesített a 4. században olyan iatreiont, amelyben betegágyak is voltak, a betegeket ápolták, élelmezték. A konstantinápolyi fekvőbeteg intézetek egy részét a későbbiekben is iatreionnak nevezték. A hatósági orvosok, a démoszieuontesz iatroi, vagy arkhiatroi (főorvosok) hivatala a Kr. e. 6. században jelent meg Kisázsiában és a közép-bizánci időkig tartott. Az arkhiatrosz
