Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Gaal György: Erdély iskolateremtő sebésztanára: Brandt József halála centenáriumára
Gaal Gy.: Erdély iskolateremtő sebésztanára: Brandt József 49 Kolozsvári áttörés Brandt Erdély központi városában igen szerény, szegényesen felszerelt kórházi osztályt kapott kezei alá. Kolozsvárt még az 1811 -es erdélyi országgyűlés határozatával állítottak fel egy országos jellegű kórházat. Ennek első működési helyét nem ismerjük, de az 1820-as évek közepétől már a város legrégebbi részében, az Óvárban, egy korábbi apácazárda ódon épületében működött 24 ággyal. A kórházat még 1817 augusztusában tett látogatásakor felkereste I. Ferenc császár-király felesége, Karolina-Auguszta kíséretében, s kegyes adományokkal támogatta. Ennek emlékére utóbb - udvari jóváhagyással - felvették az intézmény megnevezésébe Karolina nevét. Az Országos Karolina Kórház „kiépítése” már az 1850-es évektől visszavisszatérő téma volt, de az építkezés helyett mind újabb és újabb helyiségeket béreltek ki. Az 1860-as években már az egykori zárdaépülettel szomszédos két házat is bérelték a Mikes grófoktól. Ezek közül a tér közepén álló emeletes Mikes-palota máig műemlékként számon tartott, hangulatos árkádos udvara ma is megcsodálható. Ennek az emeletén volt a sebészetnek négy kórterme összesen 25 ággyal. Ide tartozott a szemészet is. Vagy két helyiség szolgált műtőül és tanteremként. Miután 1876-ban a szülészet kiköltözött ebből az épületből, minden helyisége a sebészeké lett, ekkor már 11 kórteremben 65 ággyal rendelkeztek, s 4-5 helyiség szolgált műtőül, irodául, tanteremként. A szemészet már korábban, 1868-ban a tér egyik sarokházába költözött át: ott 4 kórteremben 18-20 ággyal rendelkezett.14 De azt is a sebésztanár irányította, amíg 1872 januárjában külön tanszéke nem létesült, amelyre Schulek Vilmost nevezték ki. A kórházi állapotokra jellemző, hogy ekkoriban még nem volt vízvezeték, az épületeknek egyetlen közös illemhelye működött, s a nagyobb sebészeti beavatkozásokat is inkább a páciens lakásán végezték, mert úgy kisebb volt a fertőzésveszély. Brandt egyik nekrológjában olvasható: „Egyike volt még azoknak, kik az erdélyi orvosi iskolához oly időben kerültek, melyben az nem volt egyéb, mint nagyon szerény igényű és képességű sebészképző intézet. A klinika, mely hosszú időn át Brandt rendelkezésére állott, valóságos gúny volt e fogalomra. De Brandt ebben is szorgalmasan dolgozott, és gyakran szerencsével is. ”15 Pataki Jenő említi, hogy Brandt „Pest felett elnézve csak Bécset látta a tudomány forrásának"16, s amit Bécsben tanult, megpróbálta a primitív körülmények között is alkalmazni. Úgyhogy erdélyi, de még európai viszonylatban is úttörővé vált. Eredményeiről többnyire a Wiener Medizinische Wochenschrift és az Orvosi Hetilap ad hírt. 1869 tavaszán hólyag-szúrcsapolást végez sikeresen17. Júniusban már egy eredményes petefészek-ciszta műtétjéről számol be. Ez akkoriban már országos viszonylatban is felkelti a figyelmet. Magyarországon az első ilyen műtét (1863) Semmelweis Ignác nevéhez fűződik, de halálos kimenetelű. A másodikat Balassa János 1867-ben végzi, s ez már sikeres. A harmadik végrehajtója Darányi János aradi főorvos 1868-ban. Úgyhogy a negyedik hely illeti meg Brandtot18. Romániai viszonylatban is egy magyar sebészé az első sikeres műtét e téren. 14 Részletesebben lásd: Gaal György: A kolozsvári egyetem orvosi karának épületei és építkezései. Orvostudományi Értesítő, 74. köt. (1998). Kolozsvár, 1999. 273-279. 15 Brandt József. Gyógyászat, 52. évf. (1912) 25. sz. 420. 16 Az utolsó tanári kar. In: Pataki Jenő: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből. I.h. 308-309. 17 Brandt József: Két húgyrekedési eset; az egyikben hólyag szúrcsapolása kedvező sikerrel. Orvosi Hetilap (a továbbiakban: OH), XIII. évf. (1869) 13, 14. sz. 201-205., 220-222. 18 Temesváry Rezső: Néhány lap a nőgyógyászat történetéből Magyarországon az utolsó 50 év alatt. OH, L. évf. (1906) l.sz. 117-119.
