Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Gaal György: Erdély iskolateremtő sebésztanára: Brandt József halála centenáriumára
Gaal Gy.: Erdély iskolateremtő sebésztanúra: Brandt József 43 ERDÉLY ISKOLATEREMTŐ SEBÉSZTANÁRA: BRANDT JÓZSEF HALÁLA CENTENÁRIUMÁRA* GAALGYÖRGY Az egyetem felállításáig Erdélyben a 19. század utolsó negyedéig állandó volt az orvoshiány. Akadtak ugyan szép számmal nyugati egyetemeken peregrináló diákok, de csak nagyon kevesen vállalták, hogy a hosszadalmas orvosképzés valamennyi fokozatát végigjárják és megszerezzék az orvosdoktori diplomát. Még ezek közül is alig néhányan végeztek - hazatértük után - gyógyító tevékenységet. Többségük klerikális értelmiségiként helyezkedett el. A 16. századig főleg az itáliai egyetemeken tanulták az erdélyiek az orvosi tudományokat. Azután a német és holland egyetemek kerültek előtérbe, jórészt a reformációnak köszönhetően. A 18. század közepétől Bécs lett az orvosi stúdiumok leggyakoribb helye. Ennek oka, hogy Erdély is bekerült a nagy Habsburg-birodalomba. Bécs aránylag nem is esett messze Erdélytől, idővel mind több kedvezményre számíthattak az ott tanulók. A távolabbi egyetemek látogatásához útlevélre volt szükség, amit a hatóságok csak nehezen adtak meg1. Mária Terézia idejében a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt, hogy Erdélyben is beindítsa a felsőoktatást, akár egyetemet létesítsen. Már az 1760-as években tárgyalások folytak egy erdélyi protestáns egyetem felállításáról. Brukenthal Sámuel báró ki is dolgozta egy szebeni székhelyű egyetem tervezetét. Ennek felállítását azonban a protestáns felekezetek többsége elvetette. Átlátták ugyanis azt a közvetett célt, hogy egy ilyen tanintézet felállítását követően a protestáns fiatalok külföldi tanulmányútjait nagymértékben korlátoznák. Kétségtelenül zavarta Bécset, hogy a peregrináló fiatalok a felvilágosodás eszméinek terjesztőivé váltak. Egy egyetem csíráját mégis csak megteremtette Mária Terézia Kolozsváron. Erre az adott alkalmat, hogy 1773 nyarán feloszlatták a jezsuita rendet, s ennek kolozsvári épületei és nagy vagyona lehetővé tették volna egy felekezetközi akadémia felállítását. A tárgyalások nem vezettek eredményre, mert a protestánsok tisztában voltak vele, * Az 1. Duna-Kárpát-régiós Idegsebészeti Kongresszus orvostörténeti szekciójában Kolozsvárt 2011. május 26-án angol nyelven elhangzott előadás kibővített változata. 1 Az erdélyiek külföldi tanulmányairól a következő újabban megjelent kötetek nyújtanak összefoglalást: Tónk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979; G. Hank van de Graaf: A németalföldi akadémiák és az erdélyi protestantizmus a XVIII. században 1690-1795. Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet [Kolozsvár,] 1979; Szabó Miklós-Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700. József Attila Tudományegyetem, Szeged, 1992; Szabó Miklós-Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701-1849. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1998.
