Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Józsa László: A kórházi rendszer kialakulása a bizánci Birodalomban
20 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) eltérően nevezték a lényegében azonos funkciót betöltő orvosokat. A ranglétra legalsó fokán a szolgák (hüpereta) álltak, akik az ápolási munka (mosdatás, ágyazás stb.) nagy részét végezték, valószínűleg nem rendelkeztek egészségügyi szakképesítéssel. A poliklinikán két (általános) orvos és két sebészorvos, valamint két iatrosz periosszosz vizsgálta és kezelte a napi 100-120 beteget. Ápolókat, asszisztenseket a járóbeteg ellátásban nem alkalmaztak. Ellentétben a fekvőbeteg-intézetekkel, a rendelőkben a csecsemőket és gyermekeket is gyógyították, nőgyógyászati kezelés nem történt, de egyéb panaszaikkal a nők éppen úgy fordulhattak a rendelőintézethez mint a férfiak. A poliklinika munkatársai is havi váltásban dolgoztak és feltehetően évenként tértek vissza a fekvőbeteg osztályokra, ahonnan újabb orvosok kerültek át5. A gyógyító személyzethez hasonlóan bőségesnek mondható a kórházi gyógyszertár személyi ellátottsága (JÓZSA 2009). A patikát a főgyógyszerész vezette, mellette két állandó (kinevezett) és két rendkívüli gyógyszerész készítette az ötven fekvőbeteg és a rendelőintézet betegeinek orvosságait. A Tüpikon felsorolja a kórház gazdasági és adminisztratív alkalmazottait, egyeseknek a feladatait is részletezi. A Pantokratórban összesen négy adminisztratív szakember dolgozott, egyikük (oikonomosz) a xenon gazdasági vezetője, akinek munkájába a kórház orvosigazgatója nem szólhatott bele. Az oikonomosz (rendszerint szerzetes) feladata a zökkenőmentes működés biztosítása, a személyzeti ügyek intézése. Helyettese a noszokomosz (az „egyik” gondnok, a kórház technikai működését irányította), ritkán orvos, bár egyes adatok arra utalnak, hogy orvos is betöltötte ezt a tisztet (TZETZESZ 1972). A másik gondnok a meidzoterosz, élelmezésvezető, személyében felelős az élelmiszerek, fűtőanyag és gyógyszeralapanyag beszerzésért. A negyedik gazdasági vezetőt (mai szóhasználattal élve) könyvelőnek nevezhetjük. A betegekkel is kapcsolatba kerülő, de a technikai személyzethez tartozott két pap, két lektor, egy temető pap, a pénztáros és egy hordár (küldönc). A sebészeti műszerek élezésére, karbantartására egy műszerészt foglalkoztattak. További alkalmazottak: két szakács, két pék, egy molnár, négy mosónő, egy fűtő, egy altiszt, egy őr, egy lovász, végül egy latrinatisztító. A betegek A xenonok eredetileg a zarándokok, szegények ápolására, gyámolítására jöttek létre. Kezdeteiket tekintve, — ezen a téren, - nem sokban különböztek a nyugateurópai ispotályoktól. Az 5-6. századig a Kelet-Római Birodalomban is szinte kizárólag a nincstelenek, bérmunkások kerültek kórházba. I. Jusztinianosz törvényben kötelezte a szolgák gyógyíttatására munkaadóikat. A szülés a családi otthonokban történt bármilyen jók, vagy szegényesek voltak is a körülmények. Ez alól egyetlen területen, Egyiptomban volt kivétel, ahol nemcsak Alexandriában, hanem tucatnyi más településen is szülőotthonokat hoztak létre. A fővárosban és a Birodalom más területein nem alapítottak szülőotthont, és hiába működött női osztály, később női kórház Konstantinápolyban, azokban csak a nőgyógyászati betegeket kezelték, a szülések továbbra is háznál történtek. A középosztály és az arisztokrácia otthonában gyógyíttatta magát, s még a sebészi beavatkozások is ott végezték. A lassú változás a 7. század első felében kezdődött, amikor Sztéphanosz, a Hagia Szófia székesegyház magas rangú diakónusa ágyéki nyirokcsomó fertőződést kapott. Családja intenciójára a 5 Ez az u. n. forgó rendszer csak az utóbbi ötven évben terjedt el a modern európai betegellátásban.
