Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Józsa László: A kórházi rendszer kialakulása a bizánci Birodalomban
16 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) Az épület emeletén helyezték el az öt betegellátó osztályt, a férfi részlegek kevéssé voltak egymástól elkülönítve, a női osztályt azonban teljesen izolálták a többitől (DENNIS 1981). Minden egységben fürdő helyiség és árnyékszék szolgálta a betegeket. Valamennyi osztályon kezelő, orvosi és ügyeleti szoba létesült. Egy terem kizárólag a vizelet vizsgálatára szolgált. A sebészettel összekapcsolták a műtőtraktust, amely magába foglalta az operáló szobát, kauterizálót, a műszerszobát és a személyzeti tartózkodót. Éjjel fáklya világított a folyosókon és az árnyékszékekben. A padlók burkolata kőlap, a falak vakolatlanok. Nagy gondot fordítottak a megfelelő belső hőmérsékletre, valamennyi kórtermet fafütéses, kemence-szerű kályha melegítette. A vízvezetékkel ellátott fürdőszobák nemcsak a rendszeres tisztálkodást, hanem a kedvelt hidroterápiát is szolgálták. A poliklinikán külön bejáraton, az utca felől juthattak be, váró és több rendelő helyiség fogadta egész nap a betegeket. A gyógyszertár valószínűleg a földszinten kapott helyet, legalább 3-4 tágas teremből állt (JÓZSA 2004, 2009). A betegellátás szerves része a könyvtár, kb. 150-200 orvosi kódexet őrzött. Részben ott, részben a konferencia teremben történt a medikus-oktatás, az orvosi értekezletek stb. (JÓZSA 2006). A halottas kamra egyúttal boncteremként is szolgált (BYLEBYL 1979, FOUCAULT 1975). Arra is vannak adatok, hogy a Pantokrator kórházban rendszeresen végeztek boncolásokat (BLIQUEZ és KAZHDAN 1984). A kórház kápolnájában ravatalozták fel és onnan temették az elhunytakat. Bármilyen furcsán hangzik, a Pantokratórnak (és néhány más kórháznak) „saját" temetője volt, ahová csak a xenonban meghaltakat temették. Magában a kórházépületben külön kápolnában imádkozhattak a nők és férfiak. A gyógyító részekből könnyen megközelíthető, toldalék épületben működtek a kiszolgáló egységek. A konyha, sütőhelyiség, élelmiszer, ágynemű, felszerelés és pótágy- raktárak. Műhelyek és mosoda egészítették ki az ellátó részlegeket. Ugyanabban az épületben helyezték el a gazdasági adminisztrációt, irattárakat stb.. A fekvőbeteg osztályok A Pantokrator kórházban öt profilírozott osztályt (ordinoi) szerveztek. Bár hivatalosan nem tettek különbséget a részlegek között, mégis elsőként mindig és mindenhol a (mai terminológiánk szerint) sebészeti-traumatológiai osztályt (10 ágy) említik, a második a szembetegek gyógyítását végezte 8 ágyon, a nőgyógyászat 12 ágyas, a két „belgyógyászat” 10-10 férőhellyel működött. Privát szobák nem voltak, a betegeket közös kórteremben helyezték el. A két, nem műtétes (férfi) ordinosz közül az egyik kizárólag az emésztőszervi betegeket kezelte. Az előrelátó szervezés osztályonként 1-2 pótágyat rendszeresített, amelyek csak szükség esetén kerültek elő a raktárból (SCHREIBER 1943). Minden beteg külön ágyon, gyapjúval töltött matracokon feküdt. A derékaljon vászonlepedő, gyapjúval töltött párna és kecskeszőr takaró volt, az ágyneműt hetente cserélték, illetve minden új beteg frisset kapott. Ágyanként 2-2 kecskeszőr takarót tartottak készenlétben a téli időszakra. A matracokat gyakran tisztították, évente cserélték, a régieket elégették. Az ágyhoz kötött, magatehetetlen, latrinát használni képtelen pácienseket perforált matracokkal felszerelt ágyon helyezték el. Összehasonlításul: IV Henrik francia király a 15. század legvégén (amikor már jócskán voltak szifiliszes betegek a kórházakban) elrendeli, hogy egy ágyban legfeljebb négy beteget fektethetnek. Évszázadokon át ilyen viszonyok uralkodtak a francia ispotályokban, a párizsi Hotel Dieu-ban a Nagy Francia Forradalomig három-négy beteg szórón-
