Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Józsa László: A kórházi rendszer kialakulása a bizánci Birodalomban
Józsa L.: A kórházi rendszer kialakulása a Bizánci Birodalomban 13 A kórházak állami szabályozása, jogi helyzete A Kelet-Római Birodalom első két évszázadában semmiféle egységes szabályozás nem létezett, az egyházatyák és zsinatok útmutatásai nyomán jórészt a főpapok, szerzetesrendek, kevésbé a városok alapítottak kórházakat. Nemcsak az alapítók, hanem a gyakorlati kivitelezők szakértelme is sokszor hiányzott a korai időkben emelt kórházaknál. A Meteora kolostori kórház alapján Orlandos (ORLANDOS 1927) rekonstruálta a kiskórházak általános modelljét, amiből kiderül, hogy a célszerűségi szempontokat alig vették figyelembe. Az egészségügy, a személyzet és a gyógyintézetek jogi helyzetét I. Jusztiniánosz határozta meg. Az 544-545 között készült 121. és 130. Novellákban világosan definiálta a gyógyító és szociális rendszer elemeit, megkülönböztetve a fekvőbeteg intézeteket, rokkantak házát, öregotthonokat, árvaházat stb. (SCHOELL és KROLL 1928). Szabályozta az orvosok fizetését, kötelezte a városokat és kórházakat hatósági orvos alkalmazására. Az 59. Novella név szerint is megemlíti a Szampszon xenont és annak adminisztrátorát. Ugyanott olvasható, hogy a kórházak kötelesek gondoskodni az elhunytak temetéséről, halottvivőkről, halotti miséről (a kórházban és a városban elhunytakéról egyaránt), a temetési költségeket pedig a kórháznak kell állni. A kiadások közé a koporsó, halottvivők, valamint a temetésen éneklő apácakórus javadalmazása is beletartozott. A 131. Novella különleges privilégiumokkal látja el a Hagia Sophiát, a Szampszon xenont és az Orphanotropheiont (árvaházat). A khalkedoni Egyetemes Zsinat 541-ben a püspökökre bízta a kórházak és gerokomeionok alapítását. Ezt a jogukat a 120. és 131. Novella is megerősítette. A 120. Novella tovább is ment. A gyógyító és szociális létesítményeknek két csoportját különböztette meg. Az elsőbe sorolta azokat az egyházi alapításúakat, amelyek közvetlenül a püspökök irányítása és felügyelete alá tartoztak, a másik osztály intézetei függetlenek az egyházi vezetéstől, ezeket saját adminisztráció, élén az igazgatóval vezeti. Kimondta, hogy egyházi szervezetek, főpapok, városi önkormányzatok, a császári adminisztráció és magán személyek egyaránt alapíthatnak és tarthatnak fent kórházakat. A 131. Novella szerint az egyháztól független gyógyintézetek támogatását a lakosság (is) végzi. A későbbiekben az uralkodók, vagy maguk alapítottak kórházat, vagy a püspököknek, nemeseknek juttattak adományt, meghatározva annak célját. A Pantokrator xenon A Birodalom gyógyintézeteiről kevés irat maradt, az adatok jó része nem orvosi vagy történeti munkákból, hanem hagiográfikus írásokból ismert (TOUWAIDE 2009). Kivételt képez ez alól két konstantinápolyi kórház, a Pantokrator és a Lips xenon, amelyeknek alapító oklevelét (tüpikon]át), valamint számos, az intézet működése közben keletkezett feljegyzést, gazdasági és orvosi iratát ismerjük (GAUTIER 1974). A Pantokrator alapító levele (nyomtatásban) 442, a Lipszz xenoné mindössze 25 sor. Jóllehet akadtak különbségek a fővárosi és vidéki, császári és egyházi, kis és nagy kórházak tevékenységében, a minta, a messze előre mutató szervezettségű intézet a Pantokrator. Az alapítólevél meghatározza a xenon célját, osztályait, az ágyszámot, de még az évenkénti matrac és párnacserét is. Rendelkezik a fűtésről, a mosdó és fürdőhelyiségekről, törülközőkről, latrinákról. A tüpikon- ban felsorolták a gyógyító személyzetet, a kiszolgáló részlegek munkatársait, némelykor
