Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Jakó János: Jósa András, az orvos

JÓSA ANDRÁS, AZ ORVOS* JAKÓ JÁNOS Jósa András orvosi működését nem könnyű régészeti és múzeumalapító ténykedésétől szigorúan elválasztva ismertetni. Miután a jelenlegi összeállítás célja az orvos Jósa András bemutatása, az említettekre nem térhetek ki, ezért azokkal kapcsolatosan egy korábbi, numizmatikai tárgyú munkámra utalok.

1 Előadásom legfontosabb forrása a legfiatalabb Jósa lány, Jósa Jolán 1934-ben megjelent Dr. Jósa András (1834-1918.) és elődei című könyve

2 (az egyéb forrásokból származó adatokra az adott helyeken külön hivatkozom!). Az említett könyvnek már a belső címlapja is sok mindent elárul Jósa Andrásról: „Dr. Jósa András törvényhatósági főorvos születésének 100-ik évfordulójára kiadja: az utókor számára példaadásul, hálás kegyelettel ajánlva egy nagy, tetőtől talpig igaz ember emlékének; akit e vármegyében mindenki ismert és szeretett; akinek soha nem volt irigye, csak lekötelezettje; aki annyi szenvedőn segített, de aki soha nem vette igénybe egyikünk jóindulatát sem, az Úrnak 1934-ik esztendejében Szabolcsvármegye Törvényhatósága." Hihetetlenül szépen emlékezik meg Jósáról a könyv előszavában Kállay Miklós főispán: „Dr. Jósa András. Ez a név nekünk, szabolcsiaknak egy fogalom, amelyik jelenti a szabolcsi kúriából született urat, aki útra kelt, hogy a világ tudományát megszerezze magának. Es meg is szerezte azt. Korának európai Jógalom szerint legképzettebb orvosa lett, de ebből a nagy kincsből semmit sem tartott meg magának, hanem mind hazahozta, hogy elszórja a tüdővészes, maláriás, vér bajos tiszántúli magyarok között. Gyógyított, szervezett, agitált. Magának nem szerzett semmi olyat, amit profán értelemben szerzésnek és hagyatéknak szoktak nevezni. De szerzett megbecsülést, tiszteletet és hálát és hagyott olyan emléket, amit nekünk, véreinek kell elsősorban megbecsülni. " Bevezetőül szót kell ejtenünk röviden Jósa Istvánról, Jósa András nagyapjáról, aki 1778-tól Békés vármegye főorvosaként Gyulán dolgozott. 1787-ben Szabolcs vármegye karai és rendei küldöttségileg hívták meg a vármegye főorvosi székébe. Ettől kezdve még 50 évig volt megyei főorvos, 1807-ig Nagykálló (Nyíregyháza 1876-ban lett Szabolcs vármegye székhelye; a szerző), azt követően pedig Kisléta székhellyel. Nyolcvanegy éves * Magyar Orvostörténelmi Társaság tudományos ülésén (Budapest, 2009. szeptember 24.) elhangzott előadás alapján 1 Jakó János: Múzeumalapító orvosok érmei ([.). Hemat. Transzf. 42 (2009) 53-58. 2 Jósa Jolán: Dr. Jósa András (1834-1918.) és elődei. Miskolc, Szabolcsvármegye Törvényhatósága. Ludvig István Könyvnyomdája, 1934.