Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

240 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) hetünk. Folytatói a pásztorok, borbélyok, olejkárok, a népi gyógyászat megannyi művelője. Az állatorvoslás medicina veterinaria - a 18. században indult fejlődésnek Európában, amikor a szarvasmarhák tömeges elhullása már nemcsak országos csapát jelentett, hanem egész földrészeket tett bizonytalanná a húsellátás és élelmezés szempontjából, és arra kényszerítette a tudós főket, uralkodókat és kormányokat, hogy védekezésképpen a pusztító vész megállítására megindítsa az állatorvosképzést és intézményeinek kialakítását. Magyarországon III. Károly (VI. Káro ÿkén német-római császár) idejében született meg a központi irányítású: Magyar Királyi Helytartótanács, azon belül az Egészségügyi Állandó Bizottság, amely az állategészségügyet is magában foglalta. Ezt a tendenciát folytatta Mária Terézia, majd II. József, aki - a Kolozsvári Orvos-Sebészi Tanintézet szerény kezdeményezése után (1775) - a Katonai Orvos-Sebész József Akadémia felállításával (1785) nemcsak a hadsereg számára gondoskodott sebészek, kirurgusok és sebészorvosok képzéséről. Ez az intézmény mérföldkőnek tekinthető, hiszen sok magyar indult el falai között, akik nevet és érdemeket szereztek az állatgyógyászatban. Egy magyar állatgyógyásznak azonban elsősorban járványok elhárításában kellett jeleskednie, és ez a feladat még sokáig hangsúlyozott figyelmet igényelt. Magyarország sajátos politikai helyzete miatt, függése a Habsburg Birodalomtól a szigorúan vett állategészségügyi feladatok ellátása mellett politikai aktivitást is elvárt az orvosoktól: harcolniuk kellett a magyar nyelvűségért, - hiszen a sebészek, kirurgusok nagyobb része nem tudott németül, - valamint a Habsburg-centralizáció ellen, aminek fő területe az egyetem volt. Itt játszódott le a küzdelem azért, hogy az állatorvosképzés különválhasson a humán orvosképzéstől. Az állatorvosok részt vettek az 1848-49-es, majd 1956-os forradalomban és szabadságharcban, az I. és II. világháborúban, nevet és elismerést aratva, és vállalva a megtorlásokat is, amelyek sohasem maradtak el. Az utolsó lapokon olvashatunk egy állatorvos - Dr. Fehér Miklós - koncepciós peréről, és annak elemzéséről. A könyv komoly érdeklődésre tarthat számot. Olvasóközönsége elsősorban egyetemei hallgatók lehetnek, akik jó segédletet kapnak tanulmányaikhoz, ha pedig tudományos szinten kívánnak elmélyülni, a jegyzetapparátus erre is biztos útmutatóként szolgál. Az olvasmányosan megfogalmazott könyv a szűkebb szakmai érdeklődésen túl a kultúrtörténet sajátos vetületével tájékoztat, tanít, neveket és sorsokat ismertet, ezeket elfelejteni nem szabad. Rákóczi Katalin Katona Ferenc: Az agy fejlődésének kultúrtörténete. Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2009. 240 p., ill. Kinek mi jut eszébe, ha azt hallja: agy? Ki mire asszociál'

7 Egy dióra - mint képi kivetŲ ésre? Az emberi gondolkodás központjára - mint biológiai fogalomra? Minden ötlet, vágy, álom, érzés központi helyére - mint filozófiai megközelítésre? Nekem ezek villannak be először, de kíváncsi lennék, hogy mit gondol róla egy gyerek, egy tudós, egy barlangász, egy ismeretlen, a szomszéd, az ellenségem. Most megtudhatjuk, mire gondol egy neurológus, ha a szakterületének tárgyára gondol, az emberi agyra. Mikor kezembe vettem a könyvet, próbáltam kitalálni, vajon mi is ez a könyv, mit várhatunk tőle? Kultúrtörténeti, művelődéstörténeti, tudománytörténeti, művészettörténeti vagy valami egészen más munkát? Minden fejezet végén úgy éreztem, hogy bizonyos tudományok határmezsgyéjén járunk, mint egy kerítésen, ide-oda billeg a mű, de végül stabilan áll, nem engedi egyik kategóriába sem a besorolást. Ez a könyv nem tudományos, ám nem is népszerűsítő munka. Időnként komoly tudományos részek szakítják meg a könnyed átvezetéseket és érdekességeket tartalmazó szakaszokat. Ezért nem lehet egyszerre olvasni, csak szeletenként, ahogy a kedvünk hozza. Mert vannak ilyen könyvek, amik értéküket vesztik, ha nem a jó helyen és a jó időben olvassák őket. Bölcs türelemmel és megfelelő szabadidővel emészthető meg mindaz, amit egy kötet formájában tár elénk a szerző. Az agy a szerző számára önkényes motívum, amivel úgy indítja gondolatait, úgy kapcsolja őket össze, és végül úgy von konklúziót belőlük, ahogy az írói szabadsága megengedi. A gondolattársításai tetszetősek, de egy kicsit gyorsan váltakoznak. A múltról való gondolkodás nagyon izgalmas fejezet, mert történészként testközeli témának tartom. Érdekes, ahogyan az agy biológiai jellemzéséből átvezet az emlékezet írásos forrásaihoz és digitális megjelenéseikhez, de aztán a gondolat ötlet marad és nem lesz folytatása. Kár, mert egyszerre olyan sok mindent lehetett volna összekapcsolni így. Ez a könyv nagy utazás, amelynek célja bemutatni, hogy mi mindent lehet ehhez az egyedi, még mindig titkokat rejtő jelenséghez, az emberi agyhoz kapcsolni: időt és időérzéket, érzékelést és alkotást, észt és kezet, várost,