Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Pásztor Emil: A koponya anatómiája - Anatomy of the Scull

98 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) A belső csontos váz több funkciót biztosít: 1./ a passzív mozgás biztosítása (az izom eredményes összehúzódásához szükséges az izomnak a csonton való tapadása, rögzülése), 2./ az érzékeny szervek részére védelmet biztosít (agy, gerincvelő, szem, stb.), 3./ a szivacsos állományú csont a vérképzés egyik fontos helye, 4./ az emberi szervezet számára fontos ionok, elemek raktára, ahonnan a szükséges anyagok megfelelő folyamatokon keresztül mobilizálhatók. Az állatok koponyája ugyanazon főrészekből áll, mint az emberé. Az arckoponya nagyobb mérete főleg a fejlettebb fogrendszerből származik. 2. Andreas Vesalius A csontrendszer és a koponya anatómiájáról szólva elsőnek Andreas Vesaliust (1514-1564) az első hiteles, tudományos és progresszív anatómust és munkásságát kell említenem. Ugyanis a modern szemléletű orvostudományt kezdetének Vesalius 1543-ban kiadott könyvét tekintjük. Az ember anatómiájának első komplett kézikönyve, Vesalius latin nyelvű munkája, a De Humani Corporis Fabrica

2 a klasszikus anatómia újjászületését jelentette. Az ábrák megrajzolása Vesalius saját boncolásai és megfigyelései alapján történt. A fametszeteket Tiziano

3 holland tanítványa Johannes Stephan Calcar (1499-1546) készítette, azok helyességét és pontosságát Vesalius ellenőrizte.

4 Nagyon szemléletes az a meghatározás, ahogyan Vesalius a koponya alakját leírta: megnyúlt gömb, amely mindkét oldalán megnyomott és elöl - hátul kiöblösödő. Kissé furcsának hat Vesalius azon álláspontja, hogy a koponya a szem „kedvéért" alakult olyanná, amilyen, mert a legfontosabb érzékszervünknek, a szemnek tökéletes védelmet biztosít. A mély árokban ülő szemnek ugyanis további sáncszerű védelmet jelent még alulról az arccsont kiugró pereme, oldalról a kemény járomcsont, felülről a homlokcsont kiálló szemöldöki dudora, középről pedig az orrcsont. A koponya alapvetően gömb alakját azért is „célszerűen kialakultnak''' tartotta, mert az ilyen idom ad a legtöbb védelmet trauma esetére. A koponya és az agy viszonylatában pedig azt írja: „a koponya nem jogtalanul kölcsönzi az agy alakját, amelynek tartója és védelmezője kell legyen ". A koponya alakjával való foglalatossága irányította Vesalius érdeklődését a mesterséges koponya-alakítás, koponya-torzítás felé. Megemlíti Hippokratész erre vonatkozó észleléseit, és közli saját németországi és belgiumi megfigyeléseit a csecsemők koponyájának deformálásával kapcsolatban. A koponya architektúrája egyértelműen utal arra, hogy az milyen funkciók szolgálatára alkalmas, és azokat milyen mértékben képes ellátni. Milyen például az élőlény táplálékszerzési módja és a táplálék feldolgozása; milyen optimális adottságok vannak a külső ingerek felvételére; milyen lehetőségek vannak a behatások abszorpciójára. Ezért egy ásatás2 Vesalius a szakma terminológiájának alakításában is jeleskedett. Abban az időben is teljes volt a zűrzavar az anatómia terminológiájában. Főleg a latin megnevezéseket használták, de alkalmazták a görög, az arab, valamint a különböző nemzeti nyelveket is. Vesalius eltörölt sok kifejezést, görög és arab elnevezéseket latinra fordított és a latint tette a terminológia nyelvévé. Nevet adott az átalakult első nyakcsigolyának (Atlas). 3 Tiziano Vecellio (14907-1576) 4 A nagyalakú kötetet Johannes Oporius Baselben adta ki.