Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Péter H. Mária: Az 1770-es Egészségügyi Főszabályzatot megelőző erdélyi javas-latok a gyógyszertárak ellenőrzésére
72 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) nulmányai folytatására. Pártfogóinak bőkezű segítségével pár évet töltött Leidenben és Franekerben az egyetemeken. Tanulmányaiban azonban nem haladt annyira, hogy választott szaktudományából a tudori címet elnyerhette volna. Ő ugyanis életcéljául az orvosi pályát választotta. Otthagyta Hollandiát és a németországi Haliéba ment. Az erdélyi peregrinusokat ismertető kötetek adatai alapján jól követhető tanulmányainak helye és ideje. 5 0 1714. október 5-én iratkozott be a Hallei Martin Luther Egyetemre, 1717. október 19-én a jénai Friedrich Schiller Egyetemre, 3'majd rövid időn belül már Lipcsében folytatta tanulmányait. 1715-1720 közötti levelezéséből 12 levele maradt fenn, amelyeket 1715-1717 között Haliéból, majd Lipcséből, és 1719-ben Jénából, végül 1720-ban Bécsből írt gróf Teleki Sándor guberniumi tanácsosnak (1679-1760), a külföldön tanulók pártfogójának, segítőjének. Szinte valamennyi levelében további támogatást kért, hogy folytathassa tanulmányait. Az 1715. november 21-én kelt levelében így írt: „...én a télen magam írnék egy Dissertatiot és disseralnám, de a kinyomtatásért és a Praesesnek pénz kell.'''' Az 1716. október 6-án írt levélben tudományos érdeklődésének változtatásáról vallott. A Hallei egyetemnek abban az időben két híres professzora: Friedrich Hoffmann és Georg Stahl tanította az orvosi tudományokat. O is ennek a két híres embernek volt a tanítványa. 1715-1720 között Lipcséből, Haliéból és Jénából Teleki Sándorhoz írt leveleit Felffalusi Mihá ly (sic!) néven szignálta, ezek megtalálhatók a Peregrinuslevelek 1711-1750. Külföldön tanuló diákok levelei c. kötetben."' 2 1715-ben (?) szerezte meg orvosi oklevelét. Nagy reménységekkel jött haza. Egész fiatalon, alig 24 éves korában kezdte meg orvosi gyakorlatát. A körülményei kedvezőek voltak."' 1 Neves szülőktől való származása miatt összeköttetései és jóakarói is voltak. Hazatérte után megházasodott. Feleségül vette NagyAri József leányát, Tófői János nagynevű szuperintendensnek unokáját, kivel nagy hozományt és tekintélyes birtokot kapott Farkastelkén. Ezután felesége birtokán gazdálkodott, orvosi praxisát elhanyagolta, amiért Weszprémi és Pataki is elmarasztalta. 3 4 A gr. Komis család irattárában egy 1725-ből fennmaradt vele kapcsolatos szövegben ezt olvashatjuk: „ Međieųs Felfalusi Mihály uram [...] maga Ngtok előtt valo insinuatiojában nem volt igen Doctor természetű, hogj Ngtoknak felettéb importunuskodott volna, m in ĥogj természetibennis inkáb abs traçktus" 5 ¦ 1728-ban Felfalusi így írt Teleki Sándor grófnak: „Szegény fejem! Énnekem, a ki a tisztességes tudományokban nevelkedtem, minden költségemet azokban az idegen országokban M l Font Zsuzsa: Erdélyiek Halle és a radikális pietizmus vonzásába. Szeged, 2001 43, 171.; Tar Attila: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1694-1789,. Budapest, ELTE Levéltár, 2004. 130, 146. 191.; Fata Márta et alii (red ): Peregrinatio Hungarica. Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2006. 287-343.; Offner Róbert: Deutsche Universitäten als Ausbildunksstätten siebenbürgischer Mediziner von den Anfängen bis zum Jahr 1850. In: Peregrimatio Hungarica. (Contubernium Band 64). Stuttgart, 2006. 287-343. 5 1 Szabó Miklós, Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 1998. 164, nr. 11 12. 5 2 * * * Peregrinuslevelek 1711-1750. Külföldön tanuló diákok levelei Teleki Sándornak. Szeged, Kiadja a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, 1980. 127-140. " Pataki Jenő: A hitehagyott Felfalusi Mihály. Kézirat Csajkás Bódog hagyatékában. In: Pataki Jenő: Erdély Magyar orvosai. Cit.: Pataki Jenő: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből. Piliscsaba, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2004. 173-176. Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Reprint kiadásBudapest, Mađiç¡na, 1970.IV: 291.; Pataki Jenő 2004., i.m. uo. 5 5 Szabó T. Attila (szerk.): Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Budapest-Bukarest, Akadémiai Kiadó - Kriterion Könyvkiadó, 1993. IV: 588. (importunuskodik = alkalmatlankodik).
