Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Péter H. Mária: Az 1770-es Egészségügyi Főszabályzatot megelőző erdélyi javas-latok a gyógyszertárak ellenőrzésére

68 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) Beszámolójukból kiderül, hogy nagyra értékelték a Theiss-Vette-féle patika felszerelését, árukészletét. A másik patika ellenőrzése alkalmából is nagyon jó véleménnyel voltak Michael Ahlefeld {1690-1760) gyógyszerészről, aki 1734-től tulajdonos volt. Továbbá értékelték a gyógyszertárban található gyógyszerek mennyiségét, minőségét, eltartásukat és a patikai rendet. Egyedüli elmarasztaló megjegyzésük az volt, hogy sok, olyan külföldről származó árút forgalmaztak, melyek hazai viszonyok közt is beszerezhetőek lettek volna. Végül közlik javaslataikat, melyek nagy részét már Felfalusi Mihály Alethophilus címen már előzőleg beterjesztett: 1. Kötelezzék a gyógyszerészeket arra, hogy ne hozzanak be távoli vidékről olyan egyszerű készítményeket (Simplicia), melyeket Erdélyben is elkészíthetnek. Hasznos lenne, ha a gyógynövények világát jól ismerők, felkutatnák a Kárpátok vonulata mentén, az erdőkben, a mezőkön előforduló gyógynövényeket, megneveznék azokat és tudatnák a lakossággal, hogy mire használhatók. így nem lenne szükség az idegen földről származó gyógynövények behozatalára. 2. Hasonlóan ezt javasolták az összetett készítmények (Composita) esetében is, ha ezek összetevői Erdélyben megtalálhatók. Tanácsolták, hogy meg kell találni annak módját, hogy patikájukat inkább a hazai, frissen gyűjtött növények hatóanyagával gazdagítsák, mint a messzi vidékekről behozottakkal. 3. Szükségesnek tartották a gyógyszerek árának egységesítését. Megjegyezték, hogy a gyógyszerek erdélyi árai nem lehetnek azonosak a bécsiekkel. Nem lehet ugyanolyan áron forgalmazni azt a gyógyszert, amelynek alapanyagai a mi saját vidékünkről származik, vagy pedig távolról, szállítják hozzánk. 4. Továbbá javasolták, hogy a gyógyszerek méltányos, erdélyi árának megállapítására a Királyi Kormányszék kérjen fel megbízható helyi orvosokat és gyógyszerészeket, egy jegyzék összeállítására, illetve az erdélyi gyógyszerkincs adatainak kiadatására. 5. Szükségesnek vélték egy, a helyi körülményeknek megfelelő árszabás létrehozását, Erdélyi Gyógyszerárszabás néven, ami nemcsak a gyógyszerészek, hanem a betegek érdekeit is szolgálná. 6. Felhívták a figyelmet, hogy a visszaélők kiszűrése végett rendszeres vizsgálókat kell kijelölni, akik váratlanul és gyakran, kellő érdeklődéssel ellenőrzik a gyógyszertárakat, de nem lépik túl hatáskörüket. 7. Javaslatukban foglalkoztak a mérgező anyagok forgalmazásának szabályozásával is. Jelezték, hogy a hazának ártalmas, ha értékükön felül árulják a higany és arzén tartalmú orvosságaikat. Határozottan fel kell lépni ellenük, meg kell akadályozni az ilyen tevékenységet. Végül beszámolójukat azzal zárták, hogy kötelességüket, hazaszeretetüket, méltányosságra való törekvésüket, valamint jókívánságaikat kifejezzék a Királyi Kormányszék és a császárné iránt. A harmadik, a 262. jelzettel ellátott, aláírás nélküli okirat keltezése 1753. március 14. Az első két oldal tulajdonképpen az ellenőrzéskor készült beszámolónak egy befejezetlen részlete. A második oldalon levő szöveg utolsó bekezdésének 10 sora már magyar nyelvű, és a szebeni patikák „vizitációjára" utal. A címzés szerint a dokumentum „O Legszentségesebb Méltóságának" szól. A szövegből kiderül, hogy már az 1752. augusztus 26-án kelt császári-királyi leiratban elrendelték, hogy a korábbiakhoz hasonlóan, szakértő orvosokat kell megbízni a tartomány patikáinak ellenőrzésére. E rendelet értelmében a kiválasztott