Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: Egy magyar humanista polihisztor, Zsámhoky János (1531-1584)
Kapronczay K. : Ein ungarischer Polyhistor, János Zsámboky 41 udvarának fontos és megbecsült poszton álló személyisége. Felsorolva peregrinálásának állomásait elmondhatjuk, hogy a müveit Európa legfontosabb helyszínein ismerkedett a tudományokkal (Lipcse: 1543, - Wittenberg: 1545, - Ingolstadt: 1548, - Strassburg: 1550, Párizs: 1551, - Padova: 1553, 1558, 1560,- Bologna: 1557. - majd további itáliai városok hosszabb-rövidebb ideig, Gent: 1563-1564, - Antwerpen: 1564, Augsburg: 1564,). A vándorévek alatt nem csak tudását gazdagította, de a korszak legjelentősebb tudósaival is megismerkedett. Itáliában, a pádovai egyetem orvosi karán kezdett el orvostudománnyal foglalkozni, amely abban az időben élte fénykorát. A professzorok között volt Andrea Vesalio, Giovanni Baptista Monte /Montanus/, Gabriele Fallopio, Andrea Barbadico stb. Orvosi stúdiumai lezárásaként Zsámboky a licenciátusi fokozatot szerezte meg, arra vonatkozóan azonban nincsenek adatok, hogy a doktori címet is elérte volna. A peregrinálás hosszú évei után nem tért vissza szülővárosába, hanem a bécsi udvart választotta. Az akkor trónon ülő Miksa császár ugyanis olyan tudós környezetet gyűjtött maga köré, mint Hunyadi Mátyás. Rangot jelentett, ha valaki bejutott ebbe az illusztris tudós körbe. Egyes források szerint Zsámboky orvosi gyakorlatot is folytatott Bécsben, mások viszont tagadják ezt, és inkább filológusi, könyvkiadói munkásságát tartják értékesebbnek. A korszak jellemzője, hogy a szakirodalomban előtérbe került a klasszikus forrásokhoz való visszatérés, - és nem csak az orvosi tudományok terén, - azért tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget a filológiának, a nyelvek ismeretének. Ez a szemlélet nem volt elnéző a hibás szöveg-variánsokkal és az ebből következő téves értelmezésekkel szemben. A Zsámboky, és még számos kortársa által képviselt un. „medicina philologica" jelentősége lényegesen több a szöveghű fordításnál, magyarázásnál és kiadásnál. Tevékenységükkel alapvetően elősegítették az ókori klasszikusok lényegi megismerését. Éppen abban rejlett a medicina - philologica felmérhetetlen haszna, hogy a szövegek tartalma és a szerzők munkássága is az őket megillető helyre került. Zsámboky filológiai munkásságának java részét a görög-latin szövegkiadások teszik ki. Az orvostudomány szempontjából különös jelentősége van Pedanius Dioscorides - az ókor legjelentősebb botanikus-farmakológusa - gyógyszerészeti művének nyomtatásban való kiadásának (Párizs, 1549-ben), valamint Publius Vegetius ókori állatorvos Ar is veterinariae sive digestorum mulomedicina c. könyve közreadásának (Basel, 1574). Zsámboky életművének taglalása során külön ki kell térni európai hírű könyv- és kéziratgyüjteményére, amely később teljes egészében a bécsi Nationalbibliothek tulajdonába került. Amikor Bécsben végérvényesen letelepedett, könyvtára kb. 3000 kötetes /!/ volt, az állomány 600 felbecsülhetetlen értékű görög és latin kódexet is tartalmazott. A korabeli viszonyokhoz képest tetemes kötetszámú gyűjtemény világhírét elsősorban a görög és latin kéziratoknak köszönhette, amelyeket javarészt a kritikai feldolgozás és a nyomtatott formában való közreadás szándékával vásárolt. Nem egy esetben saját kezűleg másolt Zsámboky. A téma szerinti elemzés alapján állítható, hogy a korabeli tudományosság valamennyi szakterülete képviselve volt. Az állománynak kb. egy hetede az orvostudománynyal foglalkozó irodalom, összetétele híven tükrözte a 16. század¡ orvosi tudomány megújuló, új felfedezéseket és új szempontokat tartalmazó időszakát. Zsámboky könyvtárának kiegészítése volt a nagy értékű numizmatikai gyűjtemény, amely később a bécsi Kunsthistorisches Museum éremtárának alapját képezte, valamint régiséggyűjteménye, amelyben számos eredeti ókori szobor és több görög márványszobor másolata is volt.
