Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
KÖNYVSZEMLE 253 sabb, könyvészetileg is érdekes gyermekgyógyászat-történet kiválóan fonódik össze a kötet lapjain a Bock-BókaiBókay család históriájával, majd Zoltán személyes sorsának, és e sors „mellékszereplőinek" bemutatásával. Szállási mindig sokoldalú, és részletes kép kialakítására törekszik. Különösen igaz ez a debreceni éveket tárgyaló fejezetre, amely egyfajta debreceni gyermekgyógyászat-történetnek is tekinthető, ahol a címszereplő olykor szinte háttérbe húzódik. A klinika, az orvosképzés, az egyesületi élet, illetve a jogi-közigazgatási háttér bemutatásán túl a helyi orvosi társadalmi és „személypolitikai" élet néhány jellemző és sajnos máig ismerős részlete is feltárul előttünk. Különösen izgalmas és sok újat mond a zárófejezet, amely Bókaÿ „felmentéséről", és Sántĥa Kálmánnal való enyhén szólva ellentmondásos kapcsolatáról szól. A kötetet Bókay-bibliográfia és egy - 50 oldalas kiadványnál ritka, ám kétség kívül hasznos - névmutató zárja. Szállási Árpád széleskörű ismereteinek, jó stílusának, jellegzetes humorának és tudományos alaposságának köszönhetően olyan életrajzzal ajándékozott meg bennünket, amely jóval többet ad annál, mint amit célja és terjedelme alapján remélhettünk volna tőle. Magyar László András Tardy János (szerk ): Tardy Lajos orvostörténeti vizsgálódásai. Sajtó alá rendezte Gazda István. Budapest, Magyar Tudománytörténeti Intézet - Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, 2009. 258 p., ill. Tardy Lajos (1914-1990) a magyar művelődéstörténet, tudománytörténet, orientalisztika, kartvelológia olyan, jelentős alkotója volt, akinek munkássága szorosan összefüggött az orvostörténettel, pontosabban a magyar orvosi kapcsolatok történetével is. Elképesztően gazdag oeuvre-jéből a jelen kötet éppen az - eddig csupán hazai és külföldi folyóiratokban, kiadványokban olvasható, s nehezen hozzáférhető - orvostörténeti vonatkozású munkákat gyűjtötte egybe. A gyűjtemény Zay László, Domokos Mátyás, Rab Zsuzsa és Róna-Tas András személyes hangú s igen érdekes információkat tartalmazó méltatásával, valamint Tardy - talán túlságosan szűkszavú - biográfiájával indul. (A szerző „csodálatos élete" maga is megérne egy alapos, korrajz értékű tanulmányt.) A könyv első fejezete a magyar orvostörténelem korábban ismeretlen, vagy kellően fel nem dolgozott területeiről nyújt áttekintést. A nyolc tanulmány mindegyike olyan új adatokkal, gondolatokkal és részletekkel gazdagította ismereteinket, amelyek megjelenésükkor a forráskutatás legkülönfélébb, kevéssé ismert területeire irányították figyelmünket, akár a reneszánszkori zsidó orvosdiplomatáról, szákról, akár a magyar orvos-nemesítésekről, akár a Madai-családról, akár pedig a hatalommal túlságosan meghitt viszonyban élő, ám kétség kívül tehetséges Dobsa Ferenc sajátos életútjáról van szó. A fejezetet nyolc magyar orvos-címer színes táblája illusztrálja. A következő fejezet a magyar-orosz orvosi kapcsolatok, Tardy Lajos által kiválóan ismert és árnyaltan és részlet-gazdagon bemutatott történetéről szól (az itt olvashatókat Tardy Schultheisz Emillel közösen írott monográfiájában is feldolgozta utóbb). Rendkívül értékes és úttörő, Grúziában is elismert kutatások eredménye a grúz orvostörténelemmel kapcsolatos fejezet. A válogatást pedig Tardy angolul vagy olaszul megjelent orvostörténeti vonatkozású cikkei, a hazai orvostörténet történetéről, Laskai Csókás Péterről és Manardus magyar kapcsolatairól szóló tanulmányai zárják. A kötet végén Schultheisz Emil - az egykori szerzőtárs és barát - szép, méltató emlékezése, illetve a Gazda István és Tardy János által összeállított, eddigi legteljesebb Tardy-bibliográlla található. Az érdekfeszítő, hasznos, és olvasmányosan írt tanulmányokat egységes és pontos jegyzetapparátus egészíti ki - csupán a kötet használatát megkönnyítő névmutatót hiányolhatjuk az igényes, szép és tartalmas kiadvány végéről, no meg talán azt, hogy a szerző egyéb - nem orvostörténeti jellegű - írásaiból (A tokaji orosz borvásárló bizottság története, Jakub bej. Szaggatott krónika. Históriai ínyencfalatok stb.) nem olvashatunk itt néhány, az orvostörténeti szempontból fontosabb részletet. A hányatott sorsú, ám minden megpróbáltatásából újabb és újabb szellemi energiákat és ismereteket merítő, irigylésre méltó nyelvismerettel, szorgalommal, alapossággal alkotó, remek stílusú szerző munkásságának és teljesítményének megkérdőjelezhetetlen értékeit és egyben az utókor elismerését is bizonyítja ez a kötet, amelyért csak köszönetet mondhatunk a kiadóknak. Magyar László András
