Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
250 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) Ovidiu Maior francia nyelven írt tanulmányában a homeopátiatörténeti adatokat olvashatunk Hahnemanntól a 20. századig. Robert Offner rendkívül érdekes írása Joannes Herte ĥls (Hertel János) (1565-1612) kolozsvári városi orvos, Báthori Zsigmond fejedelem udvari orvosának életét és munkásságát foglalja össze. Azt a különleges tényt emeli ki Robert Offner, hogy az 1596-ban Velencében nyomtatott Giovanni Antonio Magini bolognai egyetemi tanár földrajzi atlaszának Magyarországra és Erdélyre vonatkozó adatai Joannes Herteliustól származnak, aki ezidőben Páduában végezte egyetemi tanulmányait. Orbán János az erdélyi vesesebészet erdélyi úttörőjéről, Brandt József sebész-professzorról emlékezik meg egy 1873-ban elvégzett veseeltávolítás kapcsán. Péter H. Mária az Ars Mediça címü kéziratos könyv gyomorbántalmakra vonatkozó gyógyszerkincseivel foglalkozik gyógyszerészeti szempontból. Munkája tisztelgés Spielmann József és a vezetése alatt álló Orvostörténeti Tanszék munkatársai előtt. Péter Mihály a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Orvostörténeti Tanszékének történetét írta meg a kezdetektől napjainkig. Az Orvostörténeti Tanszék egyik jelentős időszakát Spielmann József vezetése alatt élte. Péter Mihály egyetemi hallgatóként hallhatta először a professzort, kitűnő és lebilincselő előadóként emlékezik vissza rá. Későbbi munkakapcsolatuk során közvetlen, szívélyes és rendkívül segítőkész embernek ismerte meg. Rácz Gábor és Rácz Kotilla Erzsébet a világ első gyógynövény-intézetének alapítójáról emlékeznek meg. Páter Béla 1904-ben Kolozsvárott létesítette ezt a kutatóintézetet. A Gyógynövény Kutatóintézet célja a gyógynövények termesztése volt és a terméshozam növelése érdekében tudományos kutatásokat végeztek. Az eredeti kutatások mellett minden évben a földműves gazdáknak szerveztek tanfolyamokat, ahol részint tanácsokkal, részint vetőmaggal és palántákkal látták el őket. Rácz Lajos egyetemi professzor a reformkor orvos¡ nyelvújítási törekvése¡t foglalja össze. Bugát Pálnak (1793-1865) köszönhető sok köznyelvi szavunk, de Bugát Pál a kémiai magyar nevek alkotásában is részt vett. Rácz Lajos kiemeli, hogy Bugát legfőbb érdeme a magyar anatómiai műszavak első megalkotása. Emlékét a magyar tudományos nyelv is őrzi. Schulthe¡sz Emil tanulmányában a filozófia és a medicina kapcsolatát tárgyalja a 18. századi orvosi stúdiumban. Nicolaus Taurellus (1547-1606) orvos-filozófus a metafizika és ismeretelmélet alapkérdését, a „hit és tudás" örök vitáját foglalta össze és gondolta újra. Felfogása Taurellus a megújított tudományok és a filozófia egyik legjellegzetesebb képviselőjévé teszi. A medicina és a filozófia viszonyáról Jacobųs Zabarella (1533-1589) írt a legrészletesebben. Zabarella tudományfelosztás a medicina oktatásában is visszhangra talált. Mindketten jelentős mértékben járultak hozzá a reneszánsz - humanista orvosi gondolkodás kialakulásához. Andrew 1. Spielmann angol nyelvű írásában a fogorvosi szakma atyjáról. Pierre Fauchard-ról (1680-1761) és fő müvéről olvashatunk. Az 1728-ban napvilágot látott „Le Chirurgien Ðeñ is e, ou Traité de Dents" címü müvében először foglalta össze a kor fogászati szakismereteit. A tanulmány a fogorvosi szakma legelső és legfontosabb müvének kiadástörténetét összegzi, részletesen ábrázolja a fontosabb jóváhagyók, lektorok, véleményezők színes életét, tudósi nagyságát és hozzájárulását. Szabó T. Attila írása emlékező szakirodalmi szemle, amelynek célja, hogy egybegyűjtse azokat az írásokat, emlékeket, amelyek Spielmann Józseffel való találkozásaival kapcsolatosak. Az Ars Mediça Electronica (2000) kapcsán röviden foglalkozik a Lencsés-féle korai tudományos adatbázis digitális rekonstrukciójának kérdésével, valamint elektronikus adatbázissá szervezésével. A tanulmánykötetet Szilágyi Marietta tudományos írása zárja. Témája Borsos Márton 1838-ban Kolozsváron megjelent „A csecsemő és első gyermekkor házi nevelés tekintetében" címü értekezése. Ennek kapcsán összefoglalja a 18. században megjelent gyermekgyógyászati munkákat. Weszprémi István és Csapó József könyvei jól ismertek az orvostörténészek előtt. Kevésbé ismert viszont Borsos Márton idézett müve. A részletes bemutatása nemcsak orvostörténeti csemege, hanem pszichológiatörténeti és pedagógiatörténeti érdekesség is. A kötet végén olvasható Spielmann József két fiának egy-egy visszaemlékezése az édesapjukról. Spielmann András személyes hangvételű emlékképeiben az apai hagyaték szellemi értékeit osztja meg az olvasóval. Sebestyén-Spielmann Mihály pedig a Spielmann család történetébe ágyazva mutatja be Spielmann József részletes életrajzát, munkásságának főbb állomásait. Zárszó helyett Dr. Spielmann József orvosi és orvostörténeti dolgozatait gyűjtötte össze a szerkesztő négy témakör szerint: 1. Összefoglaló művek; 2. Orvosi és orvostörténeti szakközlemények; 3. Orvos-publicisztikai és tudománynépszerűsítő írások, 4. Irodalom - Politika. Ráczkevy Edit
