Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
KÖNYVSZEMLE 243 ásza több századon átívelő fejlődéséről. A bevezető tanulmány (Szállási Árpád: A magyar szülészet története 1912-ig.) kezdő gondolatsorában a szerző három alapvető fontosságú tényre mutat rá. Elsőként kiemeli, hogy a Kárpát-medence történelmi eseményeit figyelembe véve szerencsésebb a magyarországi szülészet történetéről beszélni, tekintettel a régió soknemzetiségű, nyelvileg is ehhez igazodó voltáról. Második megállapítása, hogy a hazai orvoslás, ezen belül a szülészet alakulásának történetét nem lehet az európai tudományos eredményektől elszigetelten vizsgálni, mivel színvonala nem maradt alatta az európainak, a kölcsönhatás mindig érezhető és aktív volt. A harmadik alapvető igazság, hogy a szülészet története hosszú századokon át nagyjából azonos a bábaság történetével. Ezek után megismertet a hazai szülészet legjelentősebb korszakaival, alakítóival, az e témában megjelenő, nem egyszer korszakváltásként értékelhető kiadványokkal. A szülészet magyarországi fejlődése szempontjából legfontosabb adatokat tartalmazó összefoglalás 1912-ig követi az eseményeket, vagyis a két új orvosi kar (Debrecen és Pozsony) keretében meginduló szülész-nőgyógyász képzés megindulásáig. A kötet második, terjedelmesebb részét a szerzők a magyarországi szülészeti -nőgyógyászati klinikák, kórházi osztályok történetének szentelték. Az intézmények ismertetései regionális elrendezésben kerültek a kötetbe. Minden egyes fejezet a nevezett intézmény történetének lehető legteljesebb bemutatása, az adatközlés nem csak az illető klinika, osztály tudományos, szakmai munkájának krónikája, de az ott tevékenykedő orvosok kutatásait, tudományos és gyakorlati tevékenységi körét is megismerhetjük. A kötetnek ez a tematikai egysége napjainkig kíséri az eseményeket, és számos olyan nagy múltú kórház, intézmény történetével is megismerkedhetünk, amelyeket - sajnos - éppen a közelmúltban szüntettek meg. Az összeállítás kiegészítő fejezetei a szakterület hivatalos szakmai irányító szerveivel, tudományos társaságaival, legfontosabb szaklapjaival, nemzetközi kapcsolataival is foglalkoznak, csakúgy, mint a Magyarországon tartott, elismert nemzetközi kongresszusokkal, konferenciákkal. Összegzésként elmondhatjuk, hogy óriási feladatot teljesítettek a szerzők, bár a klinikák, kórházak, kórházi osztályok múltjának feltárásában segítséget nyújtottak a jelenleg is ott tevékenykedő kollégák is. Kapronczay Katalin Lichterman, Boleszlav Leonyidovics: Neurohirurgija: Sztanovlényije klinicseszkoj diszciplinii. Moszkva, Szerző, 2007. 312 p. (részletes angol nyelvű összefoglalással) A szerző a magyar orvostörténészek számára jól ismert személy, rendszeresen járja a világot, szakmai és orvostörténeti (1SHM) kongresszusokat, Budapesten is többször járt. Moszkvában is többször kisért bennünket. 1959-ben született, az orvostudomány kandidátusa, az orosz Orvosi Enciklopédia senior tudományos munkatársa. 1982-ben Gorkijban végezte el a Kirovról elnevezett orvosegyetemet, majd idegsebészként dolgozott. Számos orvostörténeti kongresszuson is résztvett, kitűnően beszél angolul, igy az orosz küldöttek mellett rendszeresen tolmácsként is szolgál. (A legendás hírű Vengrova asszony utóda!) Több mint 100 tudományos közleménye, számos könyve jelent meg. Az utóbbi 10 évben az orosz Orvosi Újság tudósítója, legutóbb például Szöulból, a Stroke Világkongresszusról tudósította lapját. „Idegsebészet: a klinikai dísciplina kialakulása" c. könyve 4 fő fejezetben tárgyalja a tudományág történetét Az idegsebészet története, Az idegsebészet, mint klinikai disciplina kialakulásának tényezői, az Orosz Birodalom és a Szovjetunió idegsebészetének kialakulása (Bechterevtől kezdve, külön a leningrádi és a moszkvai iskola), Nyugat Európa és Észak Amerika (Anglia, Németország, Franciaország, Ausztria, Amerikai Egyesült Államok, Kanada) idegsebészetének a kialakulása. Minden fejezetet konklúzió zár. Számos angol nyelvű szövegoldal (pl. összefoglalás, supplementum, számos irodalmi hivatkozás) és fényképillusztráció érdekessé és olvasmányossá teszi a kötetet olyanok számára is, akik az orosz nyelv megértésében alig járatosak. Magyar vonatkozásokat is találunk a kötetben, pl. Bakaÿ Lajos sebészprofesszor (270.oldal), valamint Karinthy Frigyes és 01 ivecrona beteg-orvos kapcsolata (170.oldal). Ha az olvasó érdeklődését felkeltette a könyv és a magyar idegsebészet kialakulására kiváncsi, annak figyelmébe ajánlom Csécsei György és Pásztor Emil rövid angol nyelvű összefoglaló közleményét: Acta Neurochirurgica, Wien (2001) 143:167-170. Hon i József
