Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Józsa László: Mágikus és vallásos gyógyítás Bizáncban

Józsa L.: Mág ikus és vallásos gyógyítás Bizáncban 175 böző kimutatásokban (SÄPPELE 2008). Közöttük mindössze egyetlen nö, egyiptomi Szt. Szófia található, aki azonban szinte ismeretlen a hívek körében, noha az ortodox egyház október 17-én tartja emlékünnepét. Egyik legteljesebb felsorolásukat a betegek kenetszentség feladási imájának szövegében találjuk: „Kozmának, Damjánosznak, Kürosznak, Jánosnak, Panthaleimonnak, Hermolaosznak, Sámsonnak, Diomodisznek, Mókiásznak, Anlkitosznak, Thallaleosznak és Trüfonnak .... oltalmazása által" (BERKI 1959). A 2.-4. századokban tevékenykedtek, képzett orvosként szenvedtek mártíromságot. A korai ingyen-orvosok olykor a medicinát egészítették ki imával, máskor csak vallásos szövegükkel „gyógyítottak". Legnagyobb népszerűségre Kozma és Dámján, mellettük egyiptomi Kürosz és Szt. János, konstantinápolyi Mókiosz, és Szt. Szampszon tett szert. Szt. Trüphón (akinek nem volt orvosi képzettsége) főként gyermek pácienseket kezelt a Szentlélek nevében. Egyúttal a kertek és a természet patrónusaként is tisztelték. Szt. Thalleosz (lefejezték 284ben) medicinát tanult, a kereszt jelével kígyómarást, vakokat, megszállottakat gyógyított. Szt. Szampszon legendája szerint betegeit nemcsak ingyen kezelte, hanem orvosságaikat is elkészítette. Mikor kifogyott a pénzéből, elhagyta a patikaszereket, kizárólag imával kúrálta pácienseit. A negyedik század közepétől fogva (éppen abban az időszakban, amikor az egyház orvostudomány ellenes hivatalos álláspontját feladta), mind többen igyekeztek a medicinát helyettesíteni a vallási és mágikus cselekedetekkel. Ekkor alakult ki az anargüroi második „nemzedéke", akiknek már semmi közük nem volt a korai keresztény ingyen-orvosokhoz (legfeljebb annyi, hogy tevékenységükért nem kértek fizetséget). Az antimedicinális rétorika a legendákban, hagiográfiai iratokban a legkifejezettebb. Szt. Artemisziosz a legharcosabb medicina ellenes anargürosz azt tanította, hogy a gyógyszerek, beavatkozások feleslegesek, ha valaki könyörög Istenhez. Artemisziosz legendájában több mint félszáz csodás gyógyítás szerepel. Az új anargüroi generáció tagjai nem orvosi előképzettség iek, tulajdonképpen kuruzslók, ingyenes gyógyításukat imával, szentelt vízzel, amulettekkel, kegytárgyakkal, nem ritkán ördögüzéssel végzik. Furcsa kettősség alakult ki a szentéletü személyek körében (BROWN 1971). A Bizánci birodalomban mindig szerves részét képezte az orvoslásnak az egyházi ceremónia, a műtéteket imával kezdték és fejezték be, a nem műtétes betegekkel pap, diakónus foglalkozott (szinte egész napon át). Szt. Szampszon a 4. század végén megalapította az első kórházat, amelyben (többnyire Alexandriában) képzett orvosok gyógyszerekkel, műtéttel, hidroterápiával gyógyítottak. Az ispotály melletti templomban, — a kórházalapító szerzetes, — varázslással, imával kezelte a hozzá fordulókat. A későbbiekben szinte valamennyi konstantinápolyi kórház mellett kialakult ez a kettősség: az Eubolosz íatreonban Szt. Trüphon, a Koszmidionban a két fő gyógyító szent védnöksége alatt folyt a természettudományos kezelés. A kórházzal szervezeti egységben működő templomokban mágikus gyógyítást végeztek. Az sem számított ritkaságnak, hogy a hellenisztikus, hagyományos orvoslást egészítették ki amulettekkel, varázsigékkel, ereklyékkel (PRIORESCHI 2000). Az anargüroi a későbbi századokban is rivalizáltak a tudományos medicinával. A csodás gyógyító (akár lakásaikon is) naponta végiglátogatta „pácienseit", kézrátétel mellett szenteltvizes borogatást, szenteltvíz-cseppeket és/vagy ivókúrát, amuletteket, varázs feliratokat, írt elő nekik. Nem ritkán a kórházak kapujának közelében ütötték fel tanyájukat az ingyen gyógyítók, akik hadilábon álltak mind a kórházak templomában tevékenykedőkkel, mind a kórházi orvosokkal (OUMEISH 1998). A 10. századra kialakult a járóbeteg-