Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Pataricza Dóra: Phlegón monstrumai - hermafroditák, nemváltoztatók és más csodalények Phlegón Csodálatos történetek című müvében
164 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) kétezer ilyen tényező ismert, amelyek a születési rendellenességek mintegy 10 %-ért felelősek. 7 8 Az esetek többi részénél (azaz a születési rendellenességek 37-50 %-ban) mindmáig nem lehet tudni, hogy mi okozta a abnormitást. Ha az ókori körülményeket vizsgáljuk, feltételezhetjük, hogy a genetikai illetve a kromoszóma-hibák nagyjából ugyanolyan - szűrések hiányában valamivel nagyobb százalékos arányban fordultak elő, mint manapság. Ide sorolhatók azonban azok az esetek, ahol vérfertőző kapcsolatból (incestus) születtek különböző rendellenességekkel világra jött gyermekek. Efféle esetek bizonyosan előfordultak, jóllehet már a bibliai kórban halállal büntették az ilyesfajta viszonyt. A teratogén hatásokat vizsgálva azonban nem annyira egyértelmű a helyzet: részben kevesebb hatásnak volt kitéve a fejlődő embrió (pl. sugárzás, vegyi anyagok), ugyanakkor a víz szennyezettsége és más alább részletesen tárgyalt tényezők miatt viszont legalább akkora veszélyben volt, mint a mai kor magzatai. 7 9 Az egyes teratogén tényezőket igencsak nehéz egyenként és önmagukban megállapítani, hiszen egyegy ilyen faktor sok más tényezővel összefüggésben (a magzat kora, az anya egészségi állapota és testsúlya, a méh általános állapota stb.). A születési rendellenességek okait két szemszögből is érdemes megvizsgálni: először azt, hogy az ókoriak miként vélekedtek erről, ők mit tartottak lehetséges előidéző tényezőnek, 8 0 másodrészt pedig azokat az anyagokat, betegségeket és hatásokat, amelyek akárcsak manapság - már az ókorban is születési rendellenességet okoz(hat)tak. Az ókori szerzők közül Aristotelés alkotott a leginkább maradandót. Arisztotelész részletesen írt a teratológiának tekinthető jelenségekről, elsősorban a De generatione animalium című müvének 4. könyvében. A rendellenességek közül elsősorban a testi aránytalanságokkal, a számfeletti illetve hiányos számú szervekkel és végtagokkal, bizonyos szervek megkettőzöttségével, a szervek szabálytalan elhelyezkedésével, a hypospadiasmk (ld. korábban, a hermafroditizmusról szóló fejezetnél) és az anus imperforatusmk (a végbélnyílás veleszületett hiánya) nevezett betegségekkel és a törpenövés okaival foglalkozott. 8 1 Leírásából kiderül, hogy „az emberek torzaknak nevezik azokat, akik kos- vagy ökörfejjel, továbbá akik borjú- vagy birkafejjel születtek. Azonban lehetetlen az, hogy ezek az ember kihordása során jöjjenek létre, mert minden állat formáját csak a saját fajtájának verñĥessége alakíthatja ki. Mások szerint a torzak (olyan újszülöttek, akik) különböző járulékos (vég tagokkaljönnek a világra... Démokritosz a torzak kialakulását úgy magyarázta, hogy két mag jut a méhbe, az egyik korábban, a másik pedig később, és a rendellenességet ez utóbbi okozza. "* 2 Egészen a 17. századig ez a mü volt a legrészletesebb és a legalaposabb ebben a kérdésben. Az elődeitől eltérően Arisztotelész több elképzelhető magyarázatot is megpróbált adni egy-egy rendellenességre. Érdekes módon Hésziodoszhoz (Munkák és napok 235.) hasonlóan ő is azt az embert nevezi torzszülöttnek (terasz), aki nem hasonlít a 7 8 Garland, i.m. 144. 7 9 Garland, i.m. 144. 81 1 Az ókori elméletek összefoglalásához Id. Bien, C.: Missbildung. In: Leven, K- L: Antike Medizin. Ein Lexikon. München, Beck 2005. 620-621., amelyek közül több elméletet részletesen tárgyalok alább. 8 1 Garland részletesen írt Arisztotelész teratológiai témájú írásairól (152-157.) 8 2 Arisztotelézs de Generatione Animalium 769b-770a. (Lozsádi Károly ford.)
